Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1911-1912-iki tanévre

A házasság czéljai és javai közül az első és legfőbb a gyermek nemzés, oly annyira, hogy, ha a házasulandók ezt egyenesen kizárják,, érvénytelen a házasság, mert ez által belsőleg erkölcstelenné lesz, mivel az a kizárás természetével, szoros lényegével ellenkezik, tehát a természettörvény elsőrendű parancsaival, úgyhogy attól Isten sem menthet fel.. A gyermeknemzésnek természetes kiegészítése pedig a gyermeknevelés, mert az ember nagyon tökéletlen állapotban születik, úgyhogy mások természetes támogatása nélkül el is pusztulna, erkölcsi támogatása, vagyis nevelése nélkül pedig nem fejlődhetnék tökéletes emberré. Tehát a nevelés is a természetadta kötelmekhez tartozik. A második és alárendeltebb czél az életközösség és hűség a kölcsönös tesli és lelki segítéssel. Az ebből folyó kötelmek már csak a másodrendű természetes erkölcsi elvekhez tartoznak. Ezek alapján most már könnyebben oldható meg a kérdés, hogy a. többnejűség és a házasság felbontása hogyan, miképen ellenkeznek a, törvénynyel. A többnejűség nem ellenkezik a gyermeknemzéssel, hanem inkább előmozdítja és azért a házasság természettörvényét nem semmisíti meg., így tehát Isten mint a házasság létesítője és legfőbb törvényhozója felmenthet az egynejűség kötelme alól, a nélkül hogy a házasság leglényegesebb czélját érintené. Az okok pedig, a miért meg is tette az ószövetségben, a következők. A zsidó vallást majdnem kizárólag természetes nemzés által kellett fenntartani és terjeszteni és ezért igen kívánatos volt a gyors szaporodás; továbbá a zsidók, különösen kezdetben, még alacsony erkölcsi fokozaton állottak, mások példáit is látták és az ószövetség kevesebb kegyelemmel járt mint az uj, tehát több elnézésre volt szükség Isten részéről.. A házasság egységének tudata, mely kezdetben megvolt az emberiségben, a vallásosság hanyatlásával először a pogány népeknél veszett ki s ehhez nagymértékben hozzájárult az a körülmény is, hogy a sok erőszak és háborúskodások folytán a férfiak száma igen megfogyott és így a. feles nők a megmaradt kevés férfiúhoz szegődtek és ez a példa azután a zsidókra is átragadt. A házasság második czélját és javát, a kölcsönös szeretetet, békét és egyetértést a többnejűség már igen veszélyezteti, igazi hűségről pedig a férfiúnál szó sem lehet. Jóllehet tehát a többnejűség a házasság szoros lényegét, leglényegesebb czélját és javát nem érinti, mégis tökéletességével ellenkezik és a természet azon berendezésével, hogy fiúk és leányok meglehetősen egyenlő számban születnek és azért a keresztények nem is tűrik meg. A történelem és ethnographia tanúbizonysága szerint ugyanis a többnejűséggel velejár az irigység, gyűlölség és egyenetlenség nemcsak az.