Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1911-1912-iki tanévre

összfoglalatjai és kifejtései azon erkölcsi vagy szorosabban jogi elvnek, hogy mindenkinek megadjuk vagy meghagyjuk a magáét, negative p3dig részletezik azt a természetes kötelességet, hogy senkivel szemben se kövessünk el igazságtalanságot. így a tízparancsolat egyfelől positiv kifejtése az emberi társadalomban szükséges természetes erkölcsi rendnek, másfelől pedig összefoglalása mindannak, a mi ezt a rendet jelentősen megtámadja.

1 7. A természettörvény terjedelme. Az erkölcsiség törvénye egyetemes törvény, mely kivétel nélkül minden embert kötelez és a melyet alapjában minden ép eszű ember meg is ismer. Tehát kétféle szempontból tekinthetjük a terjedelmet: tárgyilag és alanyilag, vagyis úgy, a mint a törvény magában véve létezik, és úgy, a mint az emberek megismerik. Először is azt mondjuk, hogy a természettörvény tárgyikig egyetemes, vagyis parancsai mindenkor és mindenütt igazak és helyesek, minden idő minden emberére kötelezők. Ezek a parancsok ugyanis az embernek mint ilyennek szólnak, egyenesen az emberi természet számára hozattak és a józan ész útján közöltetnek. Az emberi természet pedig* ha nem tekintjük az eltérő egyéni vonásokat és tulajdonságokat, lényegileg minden emberben azonos és a synteresis természetes világossága is mindenkiben megvan. Tehát minden idő minden embere ugyanazon törvénynek van alávetve. Nem is lehet máskép, mert természettörvény cselekvő értelemben nem más, mint az örök törvény, ez pedig egyetemes törvény, melyet Isten az egész világ berendezésének és kormányzásának alapjává tett, tehát szükségképen minden emberre terjed ki, hogy czéljukat elérhessék.

2 A végczél pedig, mint már láttuk, minden emberre ugyanaz, tárgyilag Istenhez való eljutás és az ő birása, alanyilag pedig a teljes erkölcsi kifejlődés, tökéletesedés és ebből való boldogság, a miről még szó lesz. A történelem és tapasztalat is bizonyítja, hogy minden idők összes emberei bizonyos cselekedeteket mindenkor megengedetteknek vagy épen parancsoltaknak, másokat tiltottaknak és büntetésre méltóknak tartottak. Ez pedig egyáltalán nem magyarázható az időre és helyre nézve korlátolt tételes törvényekből, hanem csakis a minden tételes törvényt megelőző, neki szükséges alapul szolgáló természettörvényből.

3 1 Stockums: Die Unveränderlichkeit des natiirl. Sittengesetzes. Freiburg 1911. 49. és 50. 1. 2 Schifïini : Disputationes philosophiae morális. Turin 1891, Vol. I. 261. 1. 3 Willems : Philosophia morális. Treveris, 1908. 120. 1.