Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1911-1912-iki tanévre

edényeket utánoz, hanem már kész iparterméket is szemmel tart, a mire okvetlenül kell ügyelnünk, ha az első edények szükséges formájának keletkezését érteni akarjuk. E mellett a legfontosabb formateremtő tényező az edény rendeltetése. A szerint, a hogy ez külömböző, külömböző formákat kapunk; s mivel e rendeltetésben külön categoriák mutatkoznak, az edényformának is külön typusai alakulnak. (V. ö. Semper, Der Stil. II. Die Keramik, 6. 1.) Az edénynek lehetséges rendeltetései : a) hogy valamit tarthassunk benne, b) hogy meríthessünk vele, c) hogy tölthessünk és d) hogy önthessünk vele. Ennek négy forma typus felel meg: a) a hordó és módosulásai, b) kanál, c) tölcsér, d) saucière stb. Természetes, hogy ezek a typusok keverednek is, mint például a vödörben az első és második, a görög kynthos-ban a harmadik és első stb. Sőt azt kell mondanunk, hogy egészen tisztán csak egy typust mutató edény alig van. A hogyan a rendeltetés többszörös, azonképen a formák is keverednek. A formatypusok megállapítása azonban mégsem fölösleges, mert a főrendeltetés szerint egyik vagy másik typus mégis csak erősebben mutatkozik az edényen, úgyhogy jelleget ad neki. Az edény formájára e mellett még a többi, az edényhez szükséges tartozéktag mint talpa, füle, szája, födele is van határozó befolyással, a mely befolyás többé-kevésbbé még a rendeltetés befolyásának czíme alá esik. E mellett azután még az anyagnak és a feldolgozásnak van igen nagy befolyása a szükséges formára. Együtt említem a kettőt, mert a feldolgozás már maga is függ az anyagtól s így a feldolgozáson át is jórészt az anyag alakítja a formát. Az anyagnak már a feldolgozás előtt is van formája, a mely annyira hozzátartozó határozmánya az anyagnak, hogy akár mi válik is belőle, mégis csak megmarad. A kő, akármit csinálok is belőle, kő. Az a forma tehát, a melyben érzékiségemnek a kő mint kő mutatkozik, okvetetlenül megvan, akár edény lett a kőből, akár korinthosi oszlopfej vagy Rodin-szobor. A rendeltetéshez szabott formának ezzel az anyagformával, hogy úgy mondjam, meg kell alkudnia, olyan valami eredőnek kell a kettőből keletkeznie, a melyben mindakét componens teljesen érvényesülhetett. Nekünk azonban itt nem annyira az a feladatunk, hogy e szükséges formát elemezzük; inkább azt kell vizsgálnunk, hogy e forma hogy tisztul, hogy nemesedik, hogy formásodik tovább műformává. A 'szükséges formáról elég volt megállapítanunk, hogy valamely czélra irányított s meghatározott anyagot alakító feldolgozásnak függvénye. Megmondottuk azonban -már, hogy az ilyen formából, hacsak van rá alkalom, okvetlenül kialakul az aesthetikusan is kielégítő forma. A forma megformásodik. Ha meg inger is van rá, annál inkább kivirágzik rajta a műgond és műforma. Ez csak úgy lehetséges, ha magában a munkában van már valami, a mi az aesthetikusabb formát szinte automatikusan magával