Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1911-1912-iki tanévre
(Enchiridion militis Christi) hatte Erasmus die einfache Lehre des Heilandes -— ihrer Entstellung und Veräusserlichung durch die Kirche entgegengesetzt, in seinem weltberühmten ,Lob der Narrheit' (Moriae Encomion) hat er die schneidendste Schärfe seiner Satire gegen die geistlichen Stände und die Dummgläubigkeit der Laien gerichtet» ... így vázolja Vogt 1 röviden a XVI. század egyik legkiválóbb német humanistájának küzdelmét a hagyományos theologiai irányokkal szemben. A többi német humanistának, mint Reuchlin, Hutten, Crotus Rubeanus gyűlölete az orthodoxia iránt egész mélységében és intensitásában megnyilvánult ama nevezetes irodalmi harczban, melyet a kölni dominikánusok és egyéb theologusok ellen vívtak. Az „.Epistolae virorum obscurorum a czímű gúnyirat legjobban tanúskodik minderről. A humanisták írták, hihetőleg Crotus Rubeanus és Hutten Ulrich, de ellenségeiknek az „obscurus"-oknak mintegy szájába adva a szót, úgyhogy a theologusok önnönmagukról árulják el a legnagyobb tudatlanságot, korlátoltságot és képmutatást. Onkénytelen eszünkbe juttatja ez azt a jellemzést, melyet Goethe ád a „Götz"-ben a papságról. Hogy Faustnak orthodoxiaellenes érzése korában nem volt elszigetelt jelenség, az eddigiekből is látható. Ide, a történeti Faust korára utal Ziegler Th., a Bielschowshjféle (roeí/ie-monographia befejezője is (II. köt, - 592. old.) : «Im sechzehnten Jahrhundert hat Faust gelebt, dort müssen also auch die Motive für die Fausttragödie zu finden sein»... «Es ist eine gärende, stürmische, eine gewaltig ringende und gewaltsam sich auflehnende Zeit, in der ein mächtiger Sturm und Drang die Welt durchbraust» — mondja Ziegler folytatólagosan a XVI. századról. «Es ist das sich Losringen und Loslösen von der Theologie und Kirche!» A XVI. század^ i^awsí-századának e küzdelmeire, ezen érzéseire is gondolnia kell mindenkinek, a ki a Goethe féle Faust szavait: «Und, leider! auch Theologie!...» teljes mélységükben, egész hátterükben akarja fölfogni és megérteni !» Ziegler Th. előbbi szavaiban «Sturm und Drang» kifejezéssel jellemezte a XVI. század első felének hatalmas szellemi mozgalmait. Tényleg van is sok hasonlóság a humanista — és a XVIII. század úgynevezett Sturm-und-Drang-áxamlaXa, közt. Sőt a humanismus-renaissance festményein és szobrain feltűnő természetcultus, bár más irányban és Rousseau közvetítésében, de azért a Sturm-und-Drang-nak is egyik fő eszméje! Nem tévedünk, ha a Sturm-und-Drang több eszméjének alapjait a XV. és XVI. század humanismusában keressük. Ezen szellemi rokonságból érthető az is, miért oly általános a XVIII. század közepe után az érdeklődés a XVI. század küzdelmei és egyénei iránt. 1 Vogt-Koch: Geschichte der deutschen Lit. 1910. (I. köt. 292. old.)
