Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1911-1912-iki tanévre

álláspontját, az. orthodoxiával történt külső és még fájóbb belső meghasonlásának okát. Mindezek alapján, úgy hiszem, nem fogok tévedni, ha azt merem állítani, hogy Faust e szavaiban is «Und, leider! auch Theologie!...» kifejezésre jutott valami abból, a mi a Goethe- féle Faustban Herderi, nevezetesen a fiatal Herder életbevágó külső és belső meghasonlása az orthodox protestáns theologiával. Ezek után könnyebb lesz már magának a költőnek érzésvilágából kiválasztani azokat az érzelmeket, melyek tárgyalt 356. sorunkban szintén visszhangzanak. Mikép Herder egyéb gondolatai és érzelmei, úgy a mint láttuk, említett meghasonlása az orthodoxiával szintén termékeny talajra talált a fiatal Goethe fogékony lelkében. Csakhogy Goetheben Herdernek ezen. meghasonlása más színezetet, más alakot öltött, Goethe ekkor még theologiai kérdésekkel igen keveset foglalkozott, legalább tudományosan nem. Klettenberg kisasszonynyal folytatott pietisticus beszélgetései és előbb említett két igen rövid theologiai irata nem vehetők annak. Herdernek az orthodox theologiával való egész életre kiható belső meghasonlása ezért Goetheben lcgföllebb az antipathia, ellenszenv vagy lenézés érzelmét kelthette föl. S ezt annál könynyebben. mert Rousseau hatása alatt a Sturm-und-.Drang egészében sem volt jóbarátságban a dogmatikus, positiv vallásrendszerekkel. Herder személyes befolyásához ez is hozzájárult, hogy Goethe lelkében az orthodox .theologia teljesen hitelt és tekintélyt veszítsen. Ez érzés Goetheben mindig nagyobb és erősebb lett, olyanyira, hogy még ama tudomány művelőire is kiterjedt. Számos nyoma van ennek a fiatal Goethe életében és műveiben is. Kestner naplójából ill. egyik barátjához irt levelének megmaradt fogalmazványából tudjuk, hogy az ifjú Goethe Wetzlar-ban már semmiféle vallási gyakorlatban nyilvánosan részt nem vesz, mert a kereszténységet nagyrabecsüli ugyan, de nem abban a formában, mint azt a theologusok állították eléje: «Er geht nicht in die Kirche — írja Kestner — auch nicht zum Abendmahl, betet auch selten, denn, sagt er, ich bin nicht genug Lügner dazu! Zuweilen ist er über gewisse Materien ruhig, zuweilen aber nichts weniger wie das. Vor der christlichen Keligion hat er Hochachtung, aber nicht in der Gestalt, wie sie unsere Theologen vorstellen».

1 Hogy Goethe

nek a korabeli orthodoxia iránti ellenszenve ez időben kiterjedt általában a t h e o 1 o g u s o k r a is, azt az idézett soroknál még jobban mutatja ugyanez időtájban írt drámája: «Götz von Rerlichingen». Utalok arra az önjellemzésre, melyet benne Martin fráter ád szerzetestársairól : «Aber wir, wenn wir gegessen und getrunken haben...», uta1 J. Minor : Goethes Faust, II. köt. 34. old. és Bielschowsky : Goethe I?

. I. köt. .161. old. A pannonhalmi főapáts. főisk. évkönyve. 10