Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1911-1912-iki tanévre

«Mich plagen keine Scrupel noch Zweifel». De ezt csak látszólagos ellentmondásnak kell tartanunk. így fogja föl Minor is e helyet és Faust lelki állapotát:

1 «Wie kann Faust, der grosse Zweifler sagen, Mich plagen keine Scrupel, noch Zweifel ! Fürchte mich weder vor Hölle noch Teufel ?» Minor úgy gondolja: «Hier ist Goethe wirklich einmal für einen Augenblick aus der Faustrolle gefallen». (I. köt. 43. old.) Részemről nem így oldanám meg ez ellentmondást. Goethe itt nem hibázott, nem esett ki Faust érzésvilágából. Ép evvel a kijelentéssel akarja Faust saját lelkének kínzó kételyeit elfojtani, elűzni. Faust szeretné, akarja önnönmagával elhitetni azt, hogy őt semmi sem bántja. A nyugtalanság és kétely tényleg megvannak lelkében, különben nem is említené őket. Bizonyos tehát, hogy Faíistot, legalább is az első nagy monolog alatt, még vallási kétkedőnek kell fölfognunk. Schröer magyarázata tehát megállhat. De már tényleges az ellenmondás Düntzer megokolásában. Szerinte ugyanis azért bánná Faust oly nagyon épen a theologiai tanulmányát, mert ez megfosztotta őt minden hitétől, (...«allen Glauben geraubt.») De hogyan hihet akkor másvilági szellemekben ? Hogyan idézheti az ördögöt, hogyan adhatja oda lelkét, ha mindezekben nem hitt? Ha a férfi Goethe nem is, de az ifjú Goethe, valamint ennek Faustja. igenis hisz a másvilágban, ennek szellemeiben, Faust tehát teljesen nem vesztette el hitét az első monologban. Az igaz ugyan, hogy húsvét hajnalának jelenetében azt mondja Faust: «Die Botschaft hör' ich wohl, allein mir fehlt der Glaube», de ez mit sem bizonyít a mellett, hogy Faust teljesen hitetlen lett volna, mert itt erős, biztos hit, minden kételyt kizáró hit hiányáról van szó, nem teljes hitetlenségről! Düntzer és Schöer, ha az előbbivel nem értünk is egyet, mégis megjelölik az utat, mely kérdésünkben a kielégítő felelethez visz. Ráutalnak a theoiogiának, mint tudománynak Faust lelkében gyakorolt hatására. Részemről egy lépéssel tovább mennék, mint Schröer. Faustnak a theologiai Studium folytán nemcsak tudományos, hitbeli kételyei támadtak, hanem egyúttal actuális erköcsi skrupulusai is, lelkiismeretbéli nyugtalanság is keletkezett benne, sőt ezen lelkiismeretfurdalásokat még rendkívül fokozta is benne az erkölcstannak a theologia révén történt intensivebb, mélyebb tanulmányozása. A XVIII. század Faust-földolgozói közül Klinger még külön is megemlíti Faust tanulmányainak e részét:

2 «Lange hatte sich Faust mit den Seifenblasen der Metaphysik, den Irrwischen der Moral und den Schatten der 1 J. Minor: Goethes Faust. I, II, Stuttgart, 1901. (I. köt. 42. old.) 2 F. M. Klingers : Ausgewählte Werke. Stuttg.-Cotta. 1879.