Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1911-1912-iki tanévre

Ez a készülődés két irányban kellett, hogy folyjon. Idegen népek előtt, az ő nyelvükön, tehát legnagyobb részt görög nyelven kellett hirdetnie Krisztus evangéliumát, ennélfogva valószínűnek tetszik a gondolat, hogy elsősorban a görög nyelvben kellett magát alaposan kiművelnie. Eddig ismeretlen, új világba kellett magát beleélnie, a melynek új igazságait új fogalmakkal kellett kifejeznie olyan nyelv szókincsével, a melyen ezek az új fogalmak még nem járták. Tekintetbe véve pedig azt, hogy útja elvisz majd azokra a helyekre, a hol e nyelv aranykorát élte, a hol •ezen a nyelven az emberi elmének még ma is bámulatra méltó gondolatai öltöttek először testet még ma is utánozhatatlan bájjal és művészettel, finomsággal és csiszoltsággal, úgy kellett ezt a nyelvet magáévá tennie, hogy ellenfelei ne találjanak benne kivetni valót. Nem is olvassuk seholsem, hogy az e téren nagyon kényes, szinte finnyás atheniek vagy korinthusiak kifogást emeltek volna, pedig tanítását ugyancsak lesajnálták az agora philosophusai: Tí av -9-éÀoi ó aTcepixôXoyoç ouxoç Àéyetv.

1 Itt, másodszori tarsusi tartózkodása alatt kellett elsajátítania azt az idegen anyanyelvű embernél meglepő könnyedséget s aránylag nagy nyelvi tisztaságot, a melylyel leveleit görögül megírta. Ugyanitt kellett belegyakorolnia magát a szónoklásba is, mert küldetéséhez és isteni küldője példájához mérten elsősorban így kellett híveket toboroznia az új hit számára, nem írással. Ebbe annyira beleélte magát, hogy még leveleiben is szónokol s hol akarva, hol nem akarva, a rhetorika eszközeihez nyúl. S ha igazat adunk is Nordennek,

2 a ki mind Pálra, mind Demosthenesre nézve sértőnek tartja azt a felfogást, hogy Pál apostol Demosthenest tanulmányozta volna, a szónoklat művészetében való nagy jártassága még akkor sem vonható kétségbe, ha ugyancsak Nordennel elismerjük azt is, hogy az ázsiai sophistika hatása alatt állott, a melyet épen az jellemez, hogy a mult hagyományait nem vette figyelembe. De nem is a külső dísz, hanem izzó egyénisége, Krisztusért rajongó szeretete, igazáról való legbensőbb meggyőződés tették meggyőző szónokká; a külsőségeknek maga sem volt híve, mint a korinthusiakhoz írt II. levélben (11, 6) kifejezésre is juttatja ezt; többet bizik szavai igazságában, mint mesterkélt és czifra összekalmozásukban. Szinte magától érthető, hogy a széles látókörű és körültekintő apostol nem elégedhetett meg pusztán a külső díszszel, a mely jogot adott neki a művelt görögök előtt való fellépésre, hanem számolnia kellett azzal is, hogy munkássága nem lesz oly csodás, mint az ő megtérése: ellenkezőleg sokat kell harczolnia, nagy szellemi csatákat kell megvívnia a művelt görög néppel. S ha jó harczot akart harczolni, ki 1 Act. Ap. 17, 18. 2 I. m. 507. 1. A pannonhalmi főapáts. főisk. évkönyve.