Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1911-1912-iki tanévre
Figyelembe véve már most ezen táblázatos kimutatás eredményeit, teljesen a magunkévá tehetjük azokat a következtetéseket, a melyeket a szerző levon belőlük. A két, Jób könyvéből vett idézet kivételével e szerint az apostol mindig a Septuaginta-fordítást használta, mert 34 helyet egészen híven, 48-at pedig több-kevesebb eltéréssel idéz belőle. Nem zárható ki ugyan teljességgel, hogy a zsidó szöveget nem használta volna, de szándékosan nem tér el az alexandriai fordítástól. S mivel a két Jób-idézet annyira eltér a LXX-fordítástól, 1 hogy nem tekinthető belőle vett idézetnek még akkor sem, ha mindjárt feltételezzük is, hogy ismerte az apostol Jób könyvének görög fordítását, Vollmer munkájában azt a hypothesist állítja fel, 2 hogy foroghattak közkézen az ó-szövetségi könyveknek görög fordításai, a melyek Aquila, Theodotion és Symmachos fordításainak alapul szolgálhattak s a melyekből az apostol ezt a két idézetet vette. Nem lehetetlen, hogy a LXX-fordítástól való más kisebb-nagyobb eltérések is ezen alapulnak, de sokkal valószínűbb, hogy ezen utóbbi esetben emlékezete hagyta cserben s innen származnak az eltérések. Nem tartjuk kitűzött czélunkba vágónak, hogy az apostol idézésmódját részletesebben is bonczoló kés alá vegyük. El kell ismerni a felsoroltak alapján, hogy az apostol a LXX-fordítást használja idézeteiben, tehát görög szöveget használ, nem az eredeti zsidó nyelvű Szentírást, sem pedig nem ő maga ülteti át ezt görögre. Idéz pedig pusztán emlékezetből, a mit a fentebb elsorolt eltérések bizonyítanak, a melyeket Kautzsch és Vollmer egyhangúan az emlékezet megbotlásának nyilvánítanak. Sőt még azok a helyek sem zárják ki teljességgel ezt a feltevést, a melyeket teljesen hűen idéz, mert olyan helyek idézetei, a melyeket az apostol egész terjedelmükben betéve tudhatott (a Pentateuchusból 14, Zsoltárok 11, Isaias 6 és egy-egy Malachiásból, Joelből és a Bölcseség könyvéből vett idézet) Kautzsch még idézi és magáévá teszi Kappe nézetét, hogy t. i. ezek a könyvek sokkal nagyobb terjedel1 Rom. 11, 35 : xiç Trpoéöomsv aüxöj Job. 41. 3. LXX : 9) ziç, àvxiaxïjaeTaf jioc. vcal àvxaTioSo&njasxat aùxcp ; y.a.1 O tcojisve Î ; I. Cor. 3,19 ré-j-pa^Tai"[àp •'0 ôpaaaô[isvos Job. 5, 13. LXX: ó xaxaXa[ißavwv aocpoùg toùç coyobç èv Tiavoupfíqí aöicöv èv írj cppov^aei (A. : aüxtöv) 2 Dem vorliegenden Thatbestand wird doch wohl am meisten die bereits geäusserte Ansicht gerecht, dass es vor Aquila, Symmachus und Theodotion schon andre, ihnen verwandte Versionen werde gegeben haben, die hie und da neben der LXX. benutzt wurden. Natürlich hat man sich dieselben nicht als vollständige Gesamtausgaben des A. T. zu denken : es werden Übersetzungen einzelner Bücher desselben gewesen sein, wie sie privatim gewiss nicht selten versucht worden sind, ehe sich der Text der sog. LXX kanonisches Ansehn errungen hat. Nichts stände der Annahme im Wege, dass solche Versionen auch noch zu den Zeiten des Apostels kursierten, so dass er direkt hätte aus ihnen citieren können. I. m. 35. 1.
