Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1911-1912-iki tanévre

Feltehetjük most már teljes joggal azt a kérdést, szabad-e az idéz^ tük helyből pusztán azt a következtetést levonni, a mit az említettük szerző és vele együtt mások is p. o. Norden

1 levonnak. Nem hangsúlyozva emeli-e ki zsidó származását, hogy az ő miatta zajongó és lázongó tömeget lecsillapítsa, hogy a maga irányában jól hangolja és ezt azután felhasználja egyúttal arra, hogy az igazság magvát hintse szét köztük? Szabad-e zsidó származásának ezen hangoztatásából azonnal arra következtetni, hogy mint «igazi zsidó» nem szerzett semmiféle tudomást, sőt mereven elzárkózott a szülővárosában nagyon is virágzó görög élettől, műveltségtől? Hogy a görög nyelvet pusztán az emberekkel való érintkezésből sajátította el? Nem akarjuk e korra tenni a görögséggel való részletesebb és behatóbb foglalkozást, mert —• mint •említettük — még mint gyermek-ifjú került Jeruzsálembe, a hol új tanulmányai közepette ezek hamarosan feledésbe mehettek. Csak egy esetben volna megengedhető ezen szoros egyirányú következtetés, ha •t. i. más adatunk egyáltalában nem volna épen az ellenkező állítás bizonyítására. Mivel pedig a már mondottak és még mondandók is tanúskodnak az ilyen adatok létezéséről s mivel nem vagyunk hajlandók a fentebb ismertetett következtetések megtehetése végett ezek valódiságát tagadásba venni,

2 csak azt lehet elfogadni, hogy ez a hely és a következők is nem kizáró értelműek, hanem megengednek más magyarázási módot is. A másik, kérdésünkre nézve klasszikus hely — mint már fentebb idéztük — a Rom. 11, 1. S ha itt is figyelembe veszszük az apostol önmagáról való kijelentésének előzményeit, hasonlóképen arra az eredményre jutunk, hogy itt is hangsúlyozva hivatkozik zsidó származására. Az apostol ugyanis az idézett helyen azt bizonyítja, hogy a zsidók meg nem térésének, a Krisztus hite el nem fogadásának oka az, mert nem hallgattak a tanításra, hanem ellene szegültek. Az isteni irgalmasságot véve alapul kérdezi az apostol : Vájjon az Isten elvetette-e azért az ő népét? Nem. Hiszen élő példa vagyok erre magam is, a ki izraelita vagyok Ábrahám ivadékából, Benjamin törzséből, tehát olyan családból származom, a mely mindig híven ragaszkodott a mózesi törvényhez, S az Űr még sem vetett el, mert a mikor engedtem hivó szózatának, megismertette velem az igazságot, sőt még ki is tüntetett annyira, hogy apostolává, az igazság hirdetőjévé tett. A II. Cor. 11, 22-ben foglalt nemzetség-jelölés nem más, mint párhuzam Pál apostol tanításainak meghiusítói és önmaga közt. Ellen1 i. m. 495. 1. 2 mint p. o. Norden (i. m. 475. 1. j.) bánik el azzal a beszéddel, a melyet az .apostol az Areopagoson mondott el, a mely pedig hatalmas érv kérdésünkben.