Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1910-1911-iki tanévre

A germ. i-umlaut egyes esetei az idg szóhangsúly szempontjából

oka, hogy előtte az umlaut csak lassan fejlődik ki, mert ennek gyors kifejlődéséhez szükséges a szó exspiratorikus egysége. — Ezzel természetesen nem ellenkezik az a tétel, hogy az ősgerm. umlaut kifejlődésének föltétele a szó véghangsúlya, mely előtt a gyökérvocalis rendesen mellékhangsúlyos. Mert ha a szó elején van a mellékhangsúly, a végén a főhangsúly, akkor ezen főhangsúlynak teljesen alá van rendelve az egész szó. A mai nyelvjárások is mutatják ezt a tényt: összetett szó, melynek második eleme főhangsúlyos, sokkal hamarabb zsugorítja össze az első részt (sokkal gyorsabban is ejtjük), mint a másodikat, ha ez mellékhangsúlyos. Az osztrák nyelvjárás 'wing-nai-stod'

(Wiener-Neustadt) szó első részét sokkal gyorsabban ejti, a mellékhangsúly daczára, mint a szintén mellékhangsúlyos -stôd elemet. Innen van, hogy a német nyelvjárásokban a nem főhangsúlyos praefixumok már sokkal jobban összezsugorodtak, absorbeáltattak, mint a nem főhangsúlyos suffixumok (lieh, nis, haft, schaft, bar, sam etc.), ha egykorúak is. Ez különben a mondat beszédtempója is : a főhangsúlyhoz sietünk és attól lassabban távozunk. Ez lelki okokon alapszik. — Ezen képző, valamint a többi testesebb képző umlautjánál nem lehet már az idg hangsúly utóhatásáról szó ; egyrészt azért, mert ezen umlaut csak nagyon későn lép föl, aztán a többi germ., de még a többi nyugati germ. nyelvek sem ismerik előtte az umlautot. Ép ezért nem is tartom szükségesnek idg szóhangsúlyának kutatását. 125. A germ. Uh-képzőről ismeretes dolog, hogy a germ. lika «test, alak» jelentésű szó képzővé válása. Ismerik az összes germ nyelvek : a gót (Jvileiks, sildaleiks, anparleiks etc.) az északi (harfligr, fagrügr, fródligr etc.) és a nyugati nyelvek is (agsz : gódlíc, gléawlíc, sceandlíc, gastlíc, witodlic etc.). (Kluge: Nom. Stammb. 237. §. — A mint már az idézett példák is mutatják, sehol sincs umlaut. Ez csak nagyon későn fejlődik ki az egyes nyelvek külön életében. Így az ófn egyáltalán nem ismeri még (gomanlih, pristarlih, gotlih, guotlih, baldlih, holdlih, wa^arlih etc.) ; a kfn-ben pedig sokkal gyakoriabbak még az umlautnélküli alakok (Willm. II. 362. k.) (Weinhold: Mhd. Gr.

2 295. §.) és a hol kifejlődött is az umlaut, ott azért az umlautnélküli alak is járatos : ganzlichg enzlich

, gramelic hgr emeli ch, valschlich-velschlich, hranclich-krenclich, schwachlich-schwechlich, zärtlichzertlich. — Az újfn-ben általánosan kifejlődött az umlaut a régebbi képzéseknél: ärmlich, fröhlich, göttlich, länglich, gütlich, süsslich, tätlich, wärmlich, füglich, bläulich

, rötlich, öffentlich, täglich etc., de van akárhány umlautnélküli képzése is : wahrlich, tauglich, stattlich, staatlich, erbaulich, behaglich, beschaulich, verdaulich, erf or schlich, folglich, fraglich, gastlich, sorglich, sprachlich etc. (1. Willm. II, 369. §.). 127. A -lïh-képző tehát nem tartozik vizsgálódásunk tárgykörébe,, mert a germ. időben umlautot még nem okozott. Ép így kirekesztendő