Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1910-1911-iki tanévre

ouyxaxoir/áo^ una male tracto ; pass, male tractor, malis affligor cum aliquo (W.) affligor (V.) HÎOXEI Mwuofjç [léyocç, yevó|i£voç y\pvVjaaxo Xéyeaöm uîoç fruy axpoç <Dapaàj [aâXXov éXôjievoç auyxaxouy^iaô-a:. xöi Xa

$ xaû Osoû Zsid. 11, 24—25. Praeterea nusquam exstat (G). — aujjL^opcpów similem, conformem reddo xivt, alicui (W.) configura (V.) xat sópső-ö) èv aùxô) jjlt] ë/^wv e|iyjv SixaioaóvTjv vïjv ex, vójxou, àXXà xrjv 8tà •raaxewç Xpiaxoö, xyjv ex •Ö

'eoO Scxaioaúv/jv £TÙ X^ raaxei, xoö yvwvai aùxov xai xyjv Siva^uv XT)ç àvaaxâaewç aùxou y„at XTJV xotvwviav xwv Tcapaibjjjiixwv auxoöau|Li{xop9oùfjievoç xw -fravaxw auxoö. Phil. 3,9-—10. Praeterea non obvenit (G.) — auÇwouoiéto aliquem una cum aliquo in vitam revoco (W.) convivifico (V.) <juv£^wotcoîtj<3£V x<p Xpiaxö Eph. 2, 5. xtvà aúv xivc : ôjxâiç ... auveÇwouoirjae aöv auxw Col. 2, 13, quo utroque loco nova ethica vita intellegenda est. (G.)

— ÔTiepevxuyxàvw : interce

do pro aliquo (W.) postulo (V.) àXXà aùxo xo uveö|xa Ouepevxuyy ávet ÔTcèp yj|iö7 axevay|ioïç, àXaXrjxocç Rom. 8, 26. — ônsp vixáw, multum supero (W.) supero (V.) àXX' ev xoùxocç tozgiv 0~spviy.cof.6v Stà xoö àyaTnjaavxoç fj[i<xç Rom. 8, 37. (Leo Tactic. 14, 25. vixâ xai ùizspvixà és Socr. Hist. Eccl. 3, 21 vixav xaXov, uuepvixàv 5è euicpftovov). Guepsxxeivw, ultra scriptos limites extendo (W.) superextendo (V.) où yàp 6>ç jií] £cpixvoú

[JL

£voi siç upiâç Ô7T£pexx£Îvojj.£v éauxoùç II. Cor. 10, 14. (Anth. 3,643,6 ?) — ûrcep uepiaaeuw supramodum abundo (W.) superabundo (V.) ou oe £TiXeóvaa£V yj ájxapxía órapercepíaaEuaev Vj yápic, Rom. 5, 20. xivi, ÔTcepTOptaaeùofiat x^ yapà II. Cor. 7, 4. d) határozók: O-epéxetva (v. ö. euexeiva < hz èxefva) ultra, trans (W, V.) dç xà ôuEpéxEcva ù[iwv eùayyeXitjaa-9-ai II. Cor. 10, 16. —- 07ï£pe.x7T£piaaoö (ôrcép és èxueptaaoô Dan. 3, 22.) ultra modum, quam maxime (W.) superabundanter (V.) uàyua uoi^aai uuepexrcepiaaou Eph. 3, 20, abundantius (V.) : voxxoç xaî f]\xépy,ç Ö7tepe%7t;epcaaoö Seojisvoi I. Thess. 3, 10. Praeterea non obvenit (G.). — 07repe%7ïeptaaôjç, ultra modum (W.) abundantius (V.) fpfsXad-at aûxoùç urcepexTtepiaawg I. Thess. 5, .13, de kijavítják uTcepexuepiaaö-ra is. — öuspXiav plusquam valde-(W-): XoyiÇojiai yàp |i7jSèv ôax£prjxévai xöv ôrcepXiav àuoaxoXwv II. Cor. 11, 5 : oxistimo me nihil minus fecisse a magnis apostolis (V.) oùSèv yàp uaxép-rçaa xwv O-epXtav àTioaxôXwv u. o. 11, 5 : nihil enim minus fui ab iis, qui sunt supra modum apostoli (V.). Az elsoroltakból látható, hogy Pál apostol új szavak képzésében nem járatlan úton halad, hanem egészen a görög nyelv szellemének megfelelően jár el abban az irányban, a melyben a xoivrj-dialektus szóképzése halad. Meglevő tövekből képez új szókat meglevő képzőkkei, már használt szavakat kapcsol egybe új szókká vagy függeszt már meglevő szavak elé praepositiót és a-privativumot. Látható egyúttal az is, hogy elég nagy mértékben fordította hasznára a görög nyelvnek ama tulajdonságát, a mely oly nagy mértékben teszi új szavak képzésére