Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1910-1911-iki tanévre

töltsenek, hogy továbbá a szaktanárok számaránya lehetővé tegye a szaktárgyak behatóbb mivelését, a nélkül azonban, hogy ennek folytán az előadott tananyag is bővülne, melynek kijelölésében növendékeink nagy megterheltetése mellett szorosan ragaszkodni kell a budapesti vizsgálataikon szükséges terjedelemhez ; végre pedig azon tudományos tőkének, melyet főiskolánk képvisel, egyenesen az ő nevéhez fűződő s az ő jellegét viselő kamatoztatásáról is gondoskodva legyen olyképen, hogy az egyes semesterek végén megjelenő tudományos folyóiratot adjon ki a főiskola. Főiskolánk tanári karát illetőleg — tisztesség ne essék, nem a mostani tanári kar kisebbítése akar lenni a javaslat! — kívánatos lenne, ha a tanárképző tanerőit kivétel nélkül egyenesen a főiskolai czélra képeztetné ki rendünk.

1 E végből a jól kiszemelt rendtagok egyes szaktárgyakból vagy magán az egyetemen készülnének tanári pályájokra s így egyszersmind az egyetemmel való érintkezésünkben is közvetítők volnának, vagy pedig oklevelök megszerzése után még néhány évet hazai, sőt külföldi egyetemen töltenének, s megszereznék valamennyien decorum kedvéért — még a doktorátusi fokozatot is. Kívánatos volna továbbá, hogy minden leendő főiskolai tanárunk néhány éven át előzetesen künn, rendi gymnasiumunkban is tanítson. Az is előnyös lenne, ha tanárképzőnk tanárai lehetőleg csak egy irányban, csakis magán a tanárképzőn volnának elfoglalva; mert most a többoldalú és túlságos nagy elfoglaltság mellett viszonylag kevés idejök jut az irodalmi működésre.

2 A theologiai és tanárképzői tanfolyamok párhuzamosságának módozatai idővel még szintén tökéletesíthetők. Üdvös lenne, ha az eddiginél több időt lehetne még nyerni a tanárképzői órákra. Ezen kérdés megoldásának gyökeres módja az volna, ha a theologiai és tanárképzői tanfolyamok mostani párhuzamosságának meghagyása mellett a tanári pályára való készülés idejét egy évvel megtoldanók, úgyhogy összesen öt évi tanfolyamra terjedne a tanulás. Annyi bizonyos, hogy mint minden emberi intézménynél, főiskolánkon is csak fokozatos módon történhetik a fejlesztés, s ez iránt rendünk kormányában megvan a buzgó törekvés, valamint a folytonos tökéletesítésre való áldozatrakészség; mert jól ismerjük s átérezzük elő1 Ezt már Acsáv Ferencz, győri benczés főg. igazgató indítványozta a Fehér Ipoly főapát rendkormányzása kezdetén tartott egyik káptalani gyűlésen. Acsay egyebeket is szóvá tett indítványában, de azóta már változtak a viszonyok. 3 Erre nézve azonban számba veendő, hogy főiskolánk tanári karának egy része már évek óta le van kötve a rendtörténeti, tizenkét nagy kötetre tervezett monographia megírásában való közreműködésre. Sajnos, hogy e mű a nagy nyilvánosság számára kevésbbé hozzáférhető, s olykor még érdekeltek sem vesznek tudomást róla.