Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1910-1911-iki tanévre

A germ. i-umlaut egyes esetei az idg szóhangsúly szempontjából

összeolvadtak a - iâ-képzésekkel, hogy külön kategóriát nem képeztek már az ősgerm.-ban sem. Hangsúlyra nézve, és a fejlődés más pontjaira nézve is teljesen egyeznek; annyira, hogy a germ.-ban már meg sem lehet különböztetni az eredeti idg -je és -/«-képzéseket. Ezért tehát nekünk sem szükséges az -je- képzéseket külön tárgyalni az umlaut ill. idg hangsúly szempontjából. 5. Az -in (gót-cin) képzések. 1)9. A most tárgyalt két képző, (-je és -ja), közös tovább fejlődése illetőleg quantitativ gyönge fokuknak, i-nek n- képzővel való bővülése : az -in (gót -ein) képző. Természetesen fölfogható ezen képző genesise úgyis, hogy a nőnemű -jón képző quantitativ gyönge foka; (

Streitberg: Urg. Gr. 161. §.). Az előbbi fölfogást vallja: Willmanns (D. Gr. II. 198. §. 1.), Brugmann (Kurze V. Gr. 429.), ki a gót managei képzést az idg je alatt tárgyalja. Ezen képzések különböző functiót teljesítenek. — A jó, ja képzők -n-nel való bővülése, vagyis az ily képzéseknek a consonantikus -n tövekhez való átlépése rendesen a cselekvő személy közelebbi megjelölése végett történik. — Az -in képző pedig általában elvont neveket képez, legtöbbnyire melléknevekből, de az ófn-ben személynevek és dolognevek is képeztetnek -in-nel. Ide nem tartoznak azon gót deverbalis, elvont cselekvést jelentő képzések, melyek látszólag szintén -in (-ein) képzővel alakulnak, (naseins), mert ezek -Î- (-ei-) eleme nem a -jo, je- nomenképzőnek qaantativ gyönge foka, hanem ige-tő Çnasjari töve : cnasei ), mint ez az imperativusból világosan kitűnik. Ezen germ, -in (-ein) képző (mely tehát ugyanazt a functiót teljesíti, mint a, magyar -ság -ség (managei = sokaság) az egyes germ, nyelvekben a szóvégi hangfejlődés különböző törvényei folytán más és másképen jelenik meg. Az ófn-ben már az egész csoport átlépett az erős decl.-ba, mert a sg.-ban igen ritka az -n végzet; az óizl.-ban szintén elvesztették az -in képzések az -n mássalhangzót az egész egyesszámban, az agsz-ban pedig már csak az umlautról ismerthetők fel; egyébként nemcsak az -n, hanem a jellegzetes.i-hangot is elvesztették; a sg. nom.ban valamennyi az -a-decl. végződését (u, o) mutatja. 100. Hogy ezen képzéseknél is föllépett a germ, i-umlaut, azt szinte fölösleges mondani. Módszertani szempontból mégis jónak találom néhány példát itt is fölsorolni. (L. Braune-. Ahd. Gr.

2 212. §; Willmanns: D. Gr. II. 199. § ; Weinhold: Mhd. Gr. 462; Kluge: Nom. Stammbr 116. §. ; Noreen ; Altisl. Gr.

3 401. §.) Természetes, itt is sokszor csak az egyes nyelvek külön életében fejlődik ki teljesen az umlaut.