Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1910-1911-iki tanévre

A germ. i-umlaut egyes esetei az idg szóhangsúly szempontjából

3. -^Vm-képzések umlautja. í)3. Ugyanazon inducáló i-elem, mely a ie/io töveknél idézi elő az umlautot, ugyanaz hat a mássalhangzós -jan tövű névszóknál is. Hogy ezen idáig sokat vitatott inducáló i, j elem a germ, hím- és seml.-n. -ja és -jan, valamint a nőn. jó, jőn-képzéseknél tulaj donképen ugyanaz, azt bizonyítja az összes nagyobb tekintélyek eljárásmódja e képzések tárgyalásánál. így Brugmann a nagyobbik indg összehasonlító nyelvtanban (Grundriss. II.

2 109. §.) meg a kisebbik összefoglalásban is (423. §. 4.) a szoros összetartozás hallgatag föltételezésével, minden különösebb megjegyzés nélkül egy pontban tárgyalja az idg -Ho-, -{o-, iici-, -i«-képzőket. Hasonló Willmanns (D. Gr. II. 184. §.) eljárása. ' Ö az összes i, j elemmel biró képzőket egy fejezetben tárgyalja; a fejezetnek pedig, a melyben tehát a germ, -{o-, ip-i- (-iß-), -in, -fen, -ion képzőket tárgyalja, ezen közös czímet adja: jSuffixe. E képzők genesiséről azonban ugyanitt (II. 184. §. 4.) csak annyit mond : men, ion ergab sich durch Umbildung von -{o-, -i- und -«-Stämmen zu w-Stämmen». Egyébként pedig föltételezi ezen összes képzőkről, hogy egy és ugyanazon idg. i, ^'-elem van bennük. Streitberg (Urg. Gr. 161. §. 3.) a consonantikus -j-suffixumokat egy pontban foglalja össze: jen-Stämme czím alatt tárgyalja a himn. -jan, a nőn. -jón és -in (-ein) képzéseket; föltételezi tehát, hogy ezen germ, képzők egy közös idg -ien képzőre mennek vissza. Azonban ezeket, valamint a ie / io képzőt, továbbá a nőnemű iê és iá képzőket teljesen elválasztja egymástól, úgyhogy ő négyféle, egymástól különböző ^'-elemű képzőt vesz föl az idg számára. Kluge (Nom. Stammbild, im Germ} 38. §.) az ősgerm. %â és jan suffixumok teljes összetartozandóságát állítja, úgyhogy a -jan alakját a -ja-ból eredetinek tekinti : «Wie â (§. 34.), so wird auch -yâ-gevn durch -n erweitert und so begegnet häufig ein -jôn im germ, als Suffix für persönliche feminina». Hasonló fölfogása van a -ja és -jan képzőkről. A 12. §-ban a hímnemű -jan képzőről szólva, e képző eredetéről, ill. alakulásáról így nyilatkozik : «Es ist die beliebte Erweiterung durch -n wie sie zur Bezeichnung persönlicher Wesen (§. 15—17.) gern antritt». Hasonlóképen nyilatkozik Sütterlin (Nom. Ag. im Germ. 69. o.) : «Oder es mögen... diese secundären -jen Formen auf alte z'o-Stämme zurückgehen, die nach dem Muster der aus o-Stämmen hervorgegangenen -ew-Stämme substantiviert wurden». Hirt (Der idg. Akz. 253. §.) szerint a germ, -n suffixumban igen különböző képződmények egyesültek, melyek azonban morphologice szigorúan elkülönítendők. «In den mit Suffix -n gebildeten Stämmen sind