Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1910-1911-iki tanévre
A germ. i-umlaut egyes esetei az idg szóhangsúly szempontjából
mert a szóhangsúly a themavocalison nyugodott, úgy ezen athematikus igéről is legalább annyit egész bizonyossággal állíthatunk, hogy az ősgerm.ban a hangsúly megszilárdulása előtt ez ige győkérvocalisa sem volt főhangsúlyos, a következő i hangnak pedig az idg-ban a simulás igen gyakori esetei miatt némi nyomatéka volt. c) Az erős igék optat praet.-ának umlautja. 75. Ez nemcsak a mai német nyelvben mutatkozik, hanem megvan az óészaki nyelvekben is. Ez is germ, i-umlaut, mert az inducáló hang itt is i-elem ; processusa meg szintén már a germánban kezdődik, de csak az egyes nyelvek külön életében fejeződött be, s így mondjuk a mai németben : ich gab -gäbe, war -wäre nahm-nähme, fuhr -führe, flo g-flöge, bot-böte etc. Vizsgáljuk ezen (inducáló i-elemet magukba foglaló) optativusi végzeteket a nyug. és északi germ, nyelvekben. Az ófn ( nâmi, is, ipl. -im, -it, -in.) rövid vagy hosszú i-1 mutat az opt. jellegzetes hangzójaként. Az umlaut azonban csak a kfn-korban fejeződik be, a mikor ez az i már általában e-vé színtelenedett. Az ósz-ban szintén i-elem az opt. praet. jele, de az ószászban mindössze néhány praet. praesentiáról bizonyos az opt.-ban az umlaut. Az angolszászban már a legrégibb emlékek is -e pl.-en végzeteket mutatnak az opt.-praet. ragjaiként. Eredetileg itt is i volt a végzet jellegzetes hangja, mely umlautot is okozott, de az analógia hatása folytán ezen umlaut megint eltűnt. (Sievers: Ang.-sächs. Gr. : i 377. §.) : Der i-umlaut «findet sich aber fast nur noch in einigen Optativen der praeteritopraesentia, im regelmässigen Verbum ist er aufgegebe[n.» A nyugati germ.-nal szemben az óészaki germ, sokkal szabályosabban és korábban fejleszti ki a praet. opt. umlautját. Itt az optat. praes. és optat. praet. ragjai jeljesen azonosak, mert a szabályos hangfejlődés és az analógia folytán az ősgerm.-ban még különböző opt. ragok összeestek; de a praet. opt. umlautot mutat, míg a vele azonos végzetű óész. praes. opt. nem mutatja. Ez azt bizonyítja, hogy ezen umlaut már a germ.-időben kezdődött, mikor még az óész. opt. ragok nem voltak azonosak. Az óizl.- s ónorv-ban Noreen szerint igen ritka az umlautnélküli praet. opt., csak a praeterito-praesentiáknál fordul elő. «Sonst ist unumgelautetes praet. konj. 1 sehr selten» (Noreen: Altnord. Gr. I 3 525. §. anm. 2.) Sőt az óész-ban nemcsak az erős, hanem még a gyenge igék 2., 3., 4. osztálya is umlautot mutat a praet. opt.-ban. Azt mondhatjuk, 1 NB : a germ, optat. általában, de kevésbbé helyesen coni.-nak is neveztetik.
