Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1910-1911-iki tanévre
A germ. i-umlaut egyes esetei az idg szóhangsúly szempontjából
Hogy Hirt ezen vázolt nézeteit évekkel későbben is fönntartotta az Idg Forsch. 6, 7, 8, 9. kötetében közölt « Akzentstudien» czikksorozatában, az bennünket is megerősít nézeteinek elfogadásában. Azon tárgyalt kérdésünkre vájjon az ősgerm. ill. idg paradigmákban változott-e a hungsúly, vagy szilárdan állott-e már egy szótagon, arra ép ezen « Akzentstudien» egyikében felel Hirt legvilágosabban (Idg Forsch. 8, 267. old.): Die Tatsache bleibt bestehen, dass man bei den thematischen Bildungen, verbalen wie nominalen, in idg Zeit keinen Akzentwechsel kannte», a germ, pedig legnagyobbrészt csak thematikus ige- és névszótöveket ismer. Ezek után áttérünk a germ, i-umlaut részletes tárgyalására az idg. szóhangsúly szempontjából. Kezdjük az igéken, aztán a névszókon jelentkező germ, i-umlautra térünk majd át. A) A germ, i-umlaut az igéknél. a) Az erős igék ind. praes. sg-. 2. 3. szem. umlautja. 02. Vizsgálódásunk az erős igékre szorítkozik, mert csak ezeknél lép föl ez az umlaut. Nemcsak az ind. praes. sg. 2. 3. szem.-ben föllépő a > ä változást (faru-feris\ hanem az ősgerm. e > i változást is idefoglaljuk (gebis > gibis)\ Leffler óta 1. 38. §. ez a nyelvészek közt általános nézet, hogy csak a legmegbízhatóbbat, Brugmannt említsem, a Grundriss második kiadásában (I 2, 2, 962. §. I 2. 1. 124. §.) valamint «Kurze Vergleich. Gr.»ban is (330. §.) magánhangzó hasonulásból eredezteti ezen i-t az erős igék ind. praes. sg. 2. 3. személye tövében. Tudjuk Grimm a gótra támaszkodva ezeket eredeti idg. hangoknak vette. E fölfogást még újabban is vallják. Köszönettel vettem Petz Gedeon úr figyelmeztetését Bremer Ottó-ra, ki az Idg Forsch. XXVI. 148. s k. old. az eddigi erre vonatkozó magyarázatokat revideálva, újra közeledik Grimm fölfogásához. A 171. oldalon összefoglalva álláspontját, arra az eredményre jut, hogy az ősgerm. e-ből germ, i nem assimilatió, hanem spontán hangváltozás útján lesz. Jelen dolgozatban azonban nem ily elszigetelt, hanem általános közfölfogásra támaszkodunk. Lássuk tehát mindjárt ezen umlautot inducáló hangnak, az idg. thematikus e=germ. i-nek hangsúlyát. 03. Általánosan ismeretes, hogy a themavocalisok is mutatják az idg ablautjelenséget. Az idg tő-v. bázis-végi magánhangzók, hol megnyúlnak, hol megrövidülnek ; hol o, hol e fokot mutatnak bizonyos esetformánsok előtt. Az is tudva van, hogy az ablaut-jelenség az idg szóhangsúlylyal van öszszefüggésben. Még pedig nem tisztán a zenei, hanem az erősségi szóhangsúlylyal is. Hirt « Der idg Ablaut» czimű könyvében, mint kétségtelen igazságot