Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1910-1911-iki tanévre

A magyar magánhangzóilleszkedés és a germ, umlaut ellentétes iránya

vagy félvocalisa által előidézett megváltozása a hangsúlyos magánhangzónak, "brechung pedig csak a mássalhangzó folytán beállt változása a tővocalisnak. Mindamellett Németországban egyáltalán nem fejlődött még ki közös megegyezés arra nézve, hogy hová soroztassanak ezen hangváltozások, vájjon az "umlaut" vagy a 'brechung" körébe-e. Vegyest használják mai napiglan, még tudományos munkákban is, még inkább tankönyvekben, hol az a-umlaut, hol a brechung elnevezést ugyanazon i > e, u > o hasonuló hangváltozás jelölésére. így maga Paid ugyanazon jelenséget a Beiträge hatodik kötetében a-umlautnak nevezi, a kilenczedik kötetben (583. o.) pedig brechungnak. Ez ingadozás az "a-umlaut" és "brechung" terminusok közt még a Paul-féle "Grundriss' második kiadásában is megvan: I. k. 410. o.-on írja Klage és « Vorgeschichte der cdtgerm. Dialekte» 1906-iki külön lenyomatában is fönntartja e szavait: «Unter Brechung (oder a-umlaut)

1 verstehen wir den meistens durch suffigiertes ä

—ö bewirkten sekundären Übergang von i zu e und von u zu o». Azonban a legújabb német nyelvészek már nagyon tágkörűnek veszik az umlautfogalmat. Eljárásukban már egészen az északi tudósokat követik. Mikép ugyanis Noreennál a szomszédos palatalis vagy labialis mássalhangzóktól okozott magánhangzóhasonulás is umlautnak neveztetik, úgy sorozta a mai tudományos német gramm, az n + cons, előtti germ, e-nek i-vé változását is az umlaut körébe és elnevezte nasalumlautnak; így Sütterlin (Die deutsche Sprache der Gegenwart

2 1910. 56. §.): «Der Nasalumlaut, der e vor einer Nasal Verbindung in i wandelt (bend > bind)

...» 41. így tehát az umlaut fogalmának köre nagyon tágult, úgyhogy egyes tudósok általában umlautnak nevezik a germán nyelvek bárminő magánhangzó hasonulását egy szomszédos hanghoz, legyen akár pro-, akár regressiv ez a hasonulás; és annyi fajtáját különböztetik meg, mint a hányféle ez a szomszédos inducáló hang: van tehát i-, j-, a-, u-, w-, r-, nasal-, palatal- és labial-umlaut. II. FEJEZET. A magyar magánliangzóilleszkedés és a germ, umlaut ellentétes iránya. 42. Az umlaut regressiv irányú assimilatió. A mint már eddig is láttuk, hagyományosan előreható (progressiv) és hátraható (regressiv) assimilatiót ismer a nyelvtudomány. Ezek nem egészen szabatos, pontos kifejezések. Ezt legjobban bizonyítja, hogy oly tudósok is, mint H. Paid, 1 E szavak Khigenél zárójelben.