Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1910-1911-iki tanévre
Az umlaut fogalmának fejlődése
sem szűnik meg hatni, mikor maga az ok látszólag már nem létezik, hogy az i még akkor is umlautot okoz, mikor már rég lekopott a szó végéről, ez a megfigyelése és ez a kijelentése már mérhetetlen elvi fontosságú volt az egész történeti hangtanra. Ilyenekben nyilvánul Grimm igazi nagysága. Összefoglalva most már az eddigieket, kimondható a következő eredmény: Grimm átvette a Klopstock—Adelung-íéle umlaut fogalmát. Ennek körét nem változtatta. Mélyítette magát a fogalmat a jelenség okának megállapításával. Világosabbá is tette a fogalmat a jelenség történeti lefolyásának bőséges magyarázatával és illustrálásával. De az umlaut lényegét, a s s i m i 1 a t i ó voltát még nem ismerte föl. e) Az umlaut lényeges jegyének fölismerése. 19. Hogy az umlaut lényege a magánhangzók assimilatiójában áll és hogy ennélfogva a Grimmféle brechung legtöbb jelensége az umlauttal lényegben azonos, azt Scheicher mondotta ki 1859-ben világosan és egész határozottsággal népszerű művének «Die deutsehe Sprache » 145. oldalán: «Die anähnlichende Wirkung, die i und j ausüben, pflegt man nach J. Grimms Vorgange Umlaut zu nennen. Den Einfluss des a dagegen bezeichnet man mit dem Namen Brechung. Diese Ausdrücke sind kurz und bequem für den Gebrauch; an sich ist freilich Umlaut und Brechung dasselbe, nämlich Anähn1 i c h u n g, Assimilation.» Schleicheníek kell tulajdonítanunk az 'umlaut' és 'brechung" azonos és assimilatió voltának első világos fölismerését és kifejezését. Végigkutattam korának legkiválóbb phonetikáját -— (Brücke E. : Grundzüge der Physiologie und Systematik der Sprachlaute^ ) — a mely 4 évvel Schleicher id. könyve előtt jelent meg 1856-ban, de ehhez még hasonló kijelentésre sem akadtam benne az umlaut-ra vonatkozólag. f) Az umlaut fogalma tisztázódik jelenségeinek plionetikai magya, ráz a ta által. 20. Az az esztendő, mely az egész újabb germán nyelvészet terén mintegy fordulópontot jelez, 1S68. (Herrn. Paul: Grundriss I. 113, 118. o.) Scherer Vilmos ekkor adta ki « Zur Geschichte der deutschen Sprache» czimű lelkes és lelkesítő művét. Tudományos pontosság szempontjából sok kifogás alá esik, de nem volt az újabb germ gramm, terén munka, mely annyi új problémát, új eszmét, új szempontot vetett volna föl; mely annyi régi probléma újabb megoldását kísérelte volna meg. Az umlaut-fogalom fejlődését, tisztázását is hatalmas lökéssel 19*