Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1910-1911-iki tanévre

babona, mint a hogy V. fordítja. Wilke még megjegyzi : in'soliusN. Testament! textu legitur. Mrj jxtjSs ysócnfl, [írjSé ÎKyfiç... axtvá ssxtv f.isv syovxa aocpiaç ev s^EXoftpyjaxsta Gor. 2, 23. Tischendorf kiadásában si>sXoi)-pr;çxia. 3. Praepositiós összetételek. A praepositiók használatában megemlítésre méltó érdekes jelenség, hogy míg a praepositióknak a száma esetekkel való használatukban apad (p. o. ává csak kétszer fordul elő írónknál s egyébként is majdnem egészen kiveszett az újszövetségi szövegből),

1 a praepositiós összetételek száma szaporodott. Némelykor valóságos játékot űznek az írók a praepositiók fölhalmozásában. Mindenesetre stilisztikai jelentősége is volt ennek, mert az írás szépségét emelte ; de Thumb

2 pusztán e magyarázattal nem elégszik meg, hanem — mint a szláv nyelvekben — időmeghatározást tulajdonít nekik, nevezetesen, hogy a speciálisán terminativ (effektiv) és punktualis aoristus jelentésének megerősítésére szolgálnak, a mit az a körülmény is megerősít, hogy a praepositiós aoristusok száma a statisztika tanúsága szerint sokkal nagyobb, mint a praepositiós praesenseké. A praepositiók tehát már kezdik azt a szerepkört betölteni, melyet nyelvünkben az igekötők. Ezen elmélet egyszerű megemlítésére szorítkozunk csak, mert részletes tárgyalása messze elvinne bennünket czélunktól. Annyi azonban a mondottakból is következik, hogy ez a jelenség a Szentírás-fordításban figyelembe veendő. a) főnevek ávxíXuxpov, pretium redemptionis (W.) redemptio (V) dogmatikus kifejezése Krisztus kereszthalálának, melynek czélja az emberiség megváltása, a bűntől való megszabadítása volt : XpLaxôç IrjaoOç, o Soùç éauxov avxíXuxpov uTisp Tiávxwv I. Tim. 2, 6. -— à v ax a tvwatç, renovatio (W), novitas (V) [Asxa^opcpoöafrs x^ ávaxaivwast, xoö vooç ujxwv Rom. 12, 2 ; renovatio (Y.) sawoev ^[xâç Stà Xoxpoö TtaXiyysvsaiaç xori àvaxa:vwaswç Tweùjiaxoç àytou Tit. 3, 5. — auéxSuatç exutio (W), expoliatio (V.) Ttspcsx^rj'íbjxe usptxoji.^ á)(stpo7toiT)xcp sv xf

t\ áTtexSúaec. xoö a(i){xaxoç Col. 2, 11. Graecis inusitatum (G). Csak a bizánci grammatikusoknál található ismét e szó (Eusth. ad cl. p. 91, 28.) ; jelentése nem kívánja meg, hogy Pál képezte légyen, bár azon kor szókincsének a biblia szavaival való gazdagodása nem tagadható.

3 — 5tsp[xsvsux^ç, interpres (S. W. V.) sáv Sejjl^ ^ 8tspp.svsuxrjç, ctyáxü) sv sxxXvjaía. I. Cor. 14,28. Használatára nézve v. ö. az előbb mondottakat. — sTurcoíKa desiderium (S. W.) cupiditas (V.) ETUTtoíKav oè sywv xoö sX-frsiv rcpoç uj-iaç duo 7toXXö)V sxtöv Rom. 15, 23 ; á'Tca^ Ásyójj.. (G) és sTUTtôibjaiç desiderium (S. W. V.) ávayysXXcov f

r [jtfv xyjv Ojjtwv STIÍTZÓ^GÍV II. Cor. 7. 7. és 11. — STuyopTjyia, quod insuper 1 V. ö. Blass i. m. 119. 1. írónknál a praejjositiók használata ez: I. Egy esettel : acc. : àvoc, sic;, gen. : oenô, èx, upó, dat. : èv, aúv II. Két esettel : acc. és gen. Scá, xaxá, |ie-cá, Ttspt, ÚTtép, bízó. III. Három esettel : stcC, uapá, zpc; (az utóbbi gen. és dat.szal Pálnál nem fordul elő). 2 1. m. 254—55. 11. 3 Nägeli i. m. 50. 1.