Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1910-1911-iki tanévre

nem tapasztalja, hogy ért is vagyonának kezeléséhez. Űgy-e bizony Pheidias és Polykleitos Is, ha dicsekedtek volna az aranynyal és elefántcsonttal, melyből amáz az élisiek számára a Zeust, emez az argosiak részére a (világhírű) Hérát alkotta, nevetségesekké váltak volna a miatt, hogy idegen jószággal büszkélkedtek, mellőzve saját művészetöket; — holott művészetök által vált még az arany is bájosabbá és értékesebbé? Hát mi meg abban a föltevésben, hogy az erény egymagában nem elég a földiszítésünkre, talán azt gondoljuk, hogy kevésbbé tisztességes dolgok szereznek díszt számunkra? Szó a mi szó, a gazdagságot már csak vessük meg, az érzéki élvezeteket hasonlóképen ! De hát a hízelgést, a csúszás-mászást követjiiJc-e s Arkhilokhos rókájának agyafúrtságát s álnokságát utánozzuk-e majd ? LJgyde bölcs emberre nézve nincs semmi annyira kerülni való, mint az a törekvés, hogy mások kedvezően ítéljenek rólunk s a tömeg tetszését megnyerhessük, főkép ha nem az igazságot teszsziik meg életünk vezérévé, még pedig oly következetességgel, hogy akár az egész világnak ellenemondunk, gyalázatot s veszedelmet kiállunk a becsületért, ele semmit nem engedünk abból, a mit helyesnek ismertünk föl. A ki nem ilyen szilárdságú, ugyan miben különbözik attól az egyiptomi, alakváltoztató csalótól,

1 a ki majd fává, majd meg, a mint akarta, állattá, — tűzzé, vízzé, sőt tetszése szerint bármivé változott, — hisz az álnok is egyszer a jogost védelmezi azok előtt, a kik jogtisztelők; máskor meg az ellenkezőért emel szót, mihelyt észreveszi, hogy a jogtalanságnak van keletje. Épen ilyen a szokása a hízelgőnek. A mint a polypról (habarcz) mondják,

2 hogy színét változtatja az alatta levő földnek színe szerint: úgy a hízelgő is azok felfogásához igazítja véleményét, a kik között forgolódik. X. Igaz ugyan, hogy szent könyveinkből mindez tökéletesebben elsajátítható ; mindazáltal egyelőre még most az erénynek árnyékszerű képét a profán írókból alkossuk meg. Azok ugyanis, a kik mindenünnen gondosan gyűjtik a hasznos dolgokat, miként a nagy folyók, állandó bővülésben részesülnek minden oldalról. Itt is áll az a mondás :

3 sok kicsi sokra megy, s nemcsak a pénzszaporításra, hanem bízvást alkalmazható a költő mondása minden más ügyre. Bias is (a hét bölcs egyike), mikor fia Egyiptomba indult s ez azt kérdezte, mivel szerezhetne apjának legnagyobb örömet, azt felelte : ha öregségedre útravalót gyűjtesz, — s az erényt nevezte meg útravalónak ; csakkogy kis határok közé szorította, 1 Próteust érti, a kiről Homéros szól az Odysseia 4. énekében (384. s. köv. sorokban) s a kit már Platón (Euthydémos p. 288.) szerepeltet a hamis emberek mintaképéül. 3 A régiek hite szerint (v. ö. Athénaios VII, 316 p.) a menekülő polyp a föld színét veszi föl, a hol elrejtőzik, szóval mimikri-s szerepet játszik. 3 Már Hésiodosnál : Erga k. h. 359.