Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1910-1911-iki tanévre

testnek mód felett való jólétét már eleve lenyesse, miként a szőlővenyigéről szokták a buja tenyészetet. De orvosoktól is hallottam, hogy nagyon is csalékony az egészség túltengése. Ha tehát a testnek túlságos gondozása káros a testre, a lelket pedig békóba veri, akkor nyilvánvaló őrültség a testnek alattvalójává és szolgájává szegődnünk. Azért ha gondunk lesz a test megvetésére, aligha fogunk a földi dolgok közöl bármit is csodálni. Ugyan mi szükségünk lesz kincsre, ha már a testi élvezeteket megvetjük? Nem látom egyéb czélját, mint legfölebb azt, hogy a mesebeli kígyók módjára az adjon gyönyörűséget, hogy az elásott kincsen virrasztva őrködhetünk. Bezzeg az, a ki megszokta ama dolgokkal szemben fennkölt módon viselkedni, egyáltalán nem lép erkölcstelen és alantos útra sem szóban, sem tettben. Mindazt t. i., a mi szükségen felül van, legyen az lydiai aranyfövény

1 vagy aranytermelő hangyák

2 szerzeménye, annál inkább megveti, minél kevésbbé szorul rá; magát a felhasználást is bizonyára nem az élvezet mértékéhez szabja, hanem természeti szükségletéhez. Azok, a kik a szükséges dolgok határán túllépnek, úgy vannak, mint a kik meredek helyre hágván fel, sehol biztos talajra nem léphetnek többé : ép úgy amazok sem bírnak megállapodni előretörtetésökben, hanem minél többet rakosgatnak egymásra, annál jobban érzik hiányát még egyszer annyinak, sőt többnek is, csak hogy kincsszomjukat kielégíthessék Solónnak, Exekestidés fiának, azon mondása szerint:

3 ,Nincs a gazdagságnak megjelölt határa emberekre nézve.' Azért kövessük tanítónkul Theognist (1155. vers.), a ki így szól: ,Nem kívánok, nem sóvárgok gazdag lenni, csak épenséggel megélhessek baj nélkül !' Én a magam részéről bámulom Diogenésben azt a nagy megvetést a földi dolgok iránt, hisz ő mondotta, hogy gazdagabbnak érzi magát a perzsa királynál, mert kevesebbre szorul, mint az. Hát akkor nekünk semmi sem elég, csupán ha mysiai Pythiosnak

4 talentomai, töméntelen holdnyi uradalmai s megszámlálhatatlan marhagulái a mieink lehetnek? Ám én azt gondolom, kár nekünk idegen vagyonra áhítozni ; de ha kész vagyonnal rendelkezünk, akkor se legyünk rá büszkék, hanem inkább értsük használata módját. Igaza van Sókratésnek, a ki egy gazdag emberről,

5 mikor ez pénzével kérkedett, így nyilatkozott: biz' ő nem bámulja, míg csak azt 1 A Paktólos folyóból, v. ö. Ovidiusnál (Metamorphoses) Midas király történetét. 2 Hérodotos (III, 102.) beszél olyan indiai hangyákról, a melyek valamivel kisebbek, mint egy kutya, s barlangjaik felhányásakor aranytartalmú homokot termelnek. 3 Solón töredékei IV, 71. 4 Hérodotos VII, 27. beszéli róla, hogy Dareiosnak platánfa nagyságú rúdakban ajándékozta aranyait stb. 5 Némely író szerint a perzsa királyra, mások szerint Arkhelaos makedón királyra értette.