Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1910-1911-iki tanévre

csak azon a fokon állana, a melyen egy magán jellegű intézet, melynek czélja sokkal korlátoltabb és szervezete is csak egy kisebb számú hallgatósághoz mérten van megalkotva. Intézetünk czélja tehát egyenesen a tanárképzésre irányul, s bár mi is valljuk, hogy alapos tudományos képzettség nélkül nincs igazi jó tanár s törekszünk is ezt az elvet tanárképzőnkben mentől jobban megvalósítani, mindamellett a kimondottan tudósképzést nem tartjuk intézetünk föladatának. Tanárképzés és tudósképzés két nagyon különböző dolog. Nem mondunk vele új dolgot, ha azt állítjuk, hogy a jó tanár lehet tudományos, sőt recipiáló módon igen tudós ember is, a nélkül, hogy productiv módon új irányokat kitűző és új eredményeket megállapító vagyis kutató tudósnak kellene egyúttal lennie, a mint hogy például a kutató jogtudós még nem szükségképen jó bíró is. A mélységes szaktudomány magában véve korántsem elegendő a tanári hivatáshoz. Erre egyéni rátermettség, a nevelői hatás szempontjából szerető jó szív, s az ifjúság lelkének ismerete kell, továbbá paedagogiai képzettség és eleven gyakorlat útján szerzett ügyes didaktikai módszer s különösen oly lelki készség, mely sokféle és hos'szas reflexiók nélkül is mintegy intuitio módján hamarosan eltalálja a helyes útat. Általában az elméleti képzés csak az alapokat rakja le, a melyeken a jó tanárnak magának kell fölépítenie folytonos munkával a további részleteket. Ez a mi fölfogásunk a tanárképzésről. Egyetemi föladatokat, a mennyiben ezek a tudósképzésre irányulnak, ismételjük, nem czélja a mi intézetünknek megvalósítani. Ám ismeretes, hogy újabb időben már nagy a forrongás az egyetemek ez irányú hivatására vonatkozó nézetek körében is. Nem akarunk a saját intézetünk érdekében tőkét kovácsolni bizonyos újabb áramlatokból e tárgyra nézve, csak konstatálni kívánunk egyet-mást, a mi a tudósképzés és tanárképzés viszonyát az égyetem szempontjából illeti. Manapság az egyetemek föladatára nézve, nevezetesen az egyetemi philosophiai kar munkakörét illetőleg, nagyon is ellentétes vélemények merültek föl.

1 A míg pl. Wilamowitz-Möllendorff, Wundt és mások mereven visszautasítják az egyetemnek olynemű föladatát, hogy középiskolai tanárokat képezzen, mert szerintök az egyetem a tudományos kutatásnak 1 Az egyetemi karok munkakörére nézve, bár némi részben már elavultak adatai, azért még mindig tanulságos Baumeister A. összefoglaló nagy műve : Die Einrichtung und Verwaltung des höheren Schulwesens in den Kulturländern von Europa und in Nordamerika. (München, 1897.) Az újabb angol (Education Act, 1903.), franczia (1904.) s egyéb törvényeket és szabályzatokat eléggé ismertették hazai tanügyi folyóirataink is. A tanárképzés és az egyetemi oktatás — czimén bőven foglalkozik e kérdéssel nálunk Kármán Mór (Paedagogiai dolgozatai, 1909. II. k. 329—489. lap) és újabban (1910.) Biedl Frigyes, egy, föntebb már idézett czikkében.