Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1910-1911-iki tanévre

gondolatokat s ekként tegyük szebbé életünket. Ne féljünk tölök vallási vonatkozásaik miatt, mert a naiv v. torz vonások az ő felfogásukban csupán eltévelyedésöket, nem vallástalanságukat bizonyítja.' Magának a szentatyának élete, mely az igazság keresésében s a tökéletesség szomjuhozásában telt el, míg végre a caesareai

1 érseki szék terhes gondjai közt végződött, magyarázza művének felfogását s alapeszméjét. Pogány iskolákba járt a pogány philosophia s tanultság fő helyein : Athenaeben és Konstantinápolyban s egy padban ült a későbbi Julianos császárral. Átélte aztán Julianos váratlan reformjait, a melyek kiszáradásra akarták kárhoztatni a kereszténység megeredt fáját különösen iskoláinak megölése által. Innen a nagy gondosság, hogy a még mindig fennálló iskoláknak versenytársakat teremtsen a keresztény iskolákban nem eltérő tanításmód által, szakítva a hagyománvnyal, hanem lehetőleg mindenben utánozva őket, hogy mintegy a pogányság nemes hagyományai érleljék meg az ifjú elmét nemcsak a közéletre, hanem a keresztény hitigazságokra is, a melyeket Szt. Vazulék — előttünk alig érthető felfogással — a mai felsőbb theologiai időfoknak tartottak fönn. Ismeretes az ő élete Athenaeban és Konstantinápolyban egykorú levelezésből, mennyire feltűnt Khrysostomosszal s nazianzosi Gergelylyel együtt tanitói s a nagyközönség előtt egyaránt példás viselkedésével. Csodálatos mégis, de egyúttal jellemzetes amaz idők felfogására és szokásaira, hogy csak később, 27 éves korában (357-ben) vette föl a keresztséget, pedig már öregszülei keresztények voltak s ő maga is keresztényi életet élt.

2 Behatolt a remeték v. szerzeteskedők életviszonyaiba ép úgy, mint ifjabb kortársa, Szt. Jeromos, a kivel egyformán iparkodott a szerzeteseket a való életre, az askésis v. contemplativ élet mellett az emberiségnek is hasznos működésre szoktatni.

3 Irt számunkra regulát = 1 Kappadokiában : tehát nem a palaestinai v. nikomediai Kaisareia ! Az utóbbinak arianus érseke volt az az Eusebios, a ki Nagy Constantinus! megkeresztelte. Vazul előde az érseki széken szintén Eusebios nevű volt, de ez antiarianus. Az ókorból fennmaradt közmondás : Kretes, Kappadokes, Kilikes-tria kappa kakista, egyébként nem jó hirüeknek -tünteti föl a kappadokiaiakat, a miről Szt. Pál is szól a krétaiakra vonatkozólag, t. i. hogy hazugok, fondorkodók és hasuknak élők. A három nagy kappadox : Basileios (Vazul) s öcscse : nyssai Gergely, valamint nazianzosi Gergely bizonyára becsültté tették a kappadox-nevet. 3 Érdekes még a nyugati egyház doctorának, a majdnem ugyanezen időbeli Jeromosnak, nehézkesen menő pappászentelése Antiokhiában, a ki azonban többé nem mondott misét. L. Thierry-Öreg : Szent Jeromos, 82—3. 11., akad. kiadv. Maga Szent Benedek sem volt miséspap. 3 V. ö. Norden: Die latéin. Literatur im Übergang vom Altertum zum Mittelalter, a Hinneberg-féle Kultur der Gegenwart 8. kötetében, 409. 1. : An seinem Lebensabend zog er (Hieron.) nach Bethlehem, wo er ein Mönchskloster gründete ; hier unterrichtete er die Söhne wohlhabender Eltern in der profanen Literatur, die