Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1910-1911-iki tanévre

3. A kerékszerkezetet mozgató rúgós kampó. 4. A gyémántot vagy karezoló kést emelő exentrikus korong. A T betű fejének megfelelő fémvályúban van elhelyezve a csú­csokban végződő osztócsavar, e vályúnak oldalfalai fönt V alakban van­nak kimélyítve, kigyalulva s ebbe a mélyedésbe illenek a karezoló szer­kezetet vivő szán ék alakú talpai. A T betű szárának megfelelő fémvályúnak csak a két hosszabb, befelé rézsútosan legyalult, oldalfala van meg, ezek között mozog előre­hátra a vaskos prisma alakú szán, melyre a karczolandó üveget vagy fém lapot lehet fektetni. A már említett sárgarézasztaltól balra, egy kissé távolabb tőle, van egy keresztvasakkal fölszerelt súlyosabb négyszögű keret, ez alsó részén két csúcs közé van szorítva, minélfogva maga az egész keret hintázó mozgást végezhet; a sárgarézasztal jobb oldalán van a zsinór­kerék. íme, ez nagyjában Jedlik oszlopgépének az elrendezése. A mi már most az egyes részleteket illeti, ezek közül első helyen a gép legkénye­sebb alkatrészével : az osztócsavarral kívánok foglalkozni. Eredetileg a géphez két, majdnem egyforma csavar tartozott, a csavarok hosszú 170 milliméter, átmérőjük 13.7 milliméter s az egyiknél egy-egy csavarmenet magassága 20°C-nál 1.315009 mm. a másiknál pedig 1.314831 mm. Az ezekre illő két fogaskerék fogainak száma 101 és 213, úgyhogy ezzel a berendezéssel csak körülbelül 77, illetőleg 162 karezo­latot lehetett ejteni egy-egy milliméteren. Azóta azonban, hogy a gépet kezelem, három, az előbbieknél jóval sűrűbb menetű csavarral gazdagí­tottam; kettő közűlök házilag készült, s mint az eredmény is mutatja, mindenképen beváltak. A mód, melyet elkészítésöknél követtem, annyira új és elütő Row­landétől, a mért helyén valónak találom, hogy azt itt részletesen le is írjam. Csavarmetszésre közepes nagyságú keretes csavarvágót használtam, lényegesen megváltoztatott pofákkal (Gewindebacken). A csavarvágó pofáinak menetei ugyanis csak akkor egészítik ki egymást folytonos csavarvonallá, ha azok egymástól normális távolságban állnak ; ámde csavarmetszés kezdetén a csavarorsó még csak sima hen­ger s hogy a pofák között elférjen, ezeket kissé széjjel kell húznunk, s ha most megkezdjük a csavarmetszést, azt fogjuk tapasztalni, hogy íme közel egymás mellett két barázda keletkezik, 1 melyek csak akkor olvad­nak egybe, a mikor a csavarmetszés már jól előre haladt, vagyis mikor a pofák a rendes távolsághoz közel állnak, ámde ez az átmenet, egy­beolvadás nem megy oly simán s okozza legtöbbnyire a bajt. 1 C. Reichel, Über Erzeugung und Untersuchung von Mikrometerschrauben. Ztschrft. für Instrumentenkunde. Bd. I. p. 17. 1881.

Next

/
Thumbnails
Contents