Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1910-1911-iki tanévre
és sok hibában leledzenek: így a spectrumok általában nem élesek, azokból is csak az elsők volnának némikép hasznavehetők ; továbbá, hogy focalis tulajdonságuk van, mely abban áll, hogy a parallel beeső fénysugarakat az egyik oldalon lévő spectrumokban összetartókká, a másik oldalon előfordulóknál pedig széttartókká teszik. Általában sokat panaszkodnak mindazok, kik pontosabban akarták meghatározni a Nobert-féle rácsokkal a fényhullám hosszát, mint a hogy azt Fraunhofer végezte ; mindamellett mégis jobbak voltak mindannyinál, melyek abban az időben közkézen forogtak. Kaysernek eme korholó állítását semmikép sem tudom összeegyeztetin Angstrom, Quincke és mások elismerő nyilatkozatával. így Ángström 1 nagyon is dicséri (ist von ausgezeichneter Beschaffenheit) azt a Nobertféle rácsot, melyet fényhullám-hosszúságok mérésére használt. A rács barázdált területe cca 24.3 mm. széles s van rajta 4501 karczolat; két-két karczolatnak egymástól való távolsága: £=0.004519 mm. és e közök hibája Nobertnek mikroskoppal végzett vizsgálata szerint nem nagyobb, mint 0*000045 mm., a mi valószínű is ; mert Angstrom nemcsak látja még a Fraunhofer-féle vonalakat a 3. és 4. spectrumban, hanem szerinte azok általában sokkal élesebbek és részletekben gazdagabbak, mint a melyeket flintüveg prismán át fénytörés útján nyerünk. S valóban azzal a rácscsal Ángström nem kevesebb, mint 70 Fraunhofer-féle vonalnak határozta meg a hullámhosszát Vioooooooo párisi hüvelykekben. Quincke Optische Experimentaluntersuchungen czímű czikkelysorozatában elősorol 9 drb Nobert-től való rácsot ; s dicséri különösen azokat, melyeket ezüstös collodium-réteggel bevont üveglemezen állított elő. Érdekes és a maga nemében egyedüli az a mód, melyen Nobert mind a próbaüvegeket, mind a szoros értelemben vett optikai rácsokat osztotta. A mit egy rendes osztógépnél ennek lényeges része : a csavar végez, azt ő nála egy körosztógép alhidade-ja csinálja. A próbaüvegek számára való berendezésnél az alhidade meghoszszabbított tengelyére vízszintesen egy 2.9 mm. hosszú kart erősített, melynek szabad vége a szánt tovacsusztató, nagy gonddal kifényesített aczélhengerre támaszkodott; aczélhenger és kar derékszög alatt állnak s az előbbi finom, csiszolt rubin ágyakban mozgott. A legfinomabb próbaüveg-osztásnál az alhidadet-t csak 20 ívmásodpercznyire kellett a tangentialis csavarral elforgatnia, hogy a kar vége 1 A. J. Angström. Neue Bestimmung der Lichtwellen. Pogg. Ann. 123. p. 490. (1864.)
