Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1910-1911-iki tanévre

igények hallatlan fokozása s a vizsgálatok megszaporítása és megnehezítése folytán á tanárképesítés ügyét hazánkban válságossá tette. S ezen körülmény annál kínosabb benyomást tett az alulírt rendfőkre — folytatja az emlékirat —, minél inkább érzik, hogy az új szabályzat leginkább a katholikus, s különösen a szerzetes tanárjelölteket, tehát magukat a szerzetesrendeket sújtja; mert hiszen a nem katholikus felekezetek maguk képesíthetik tanáraikat. S nem volna ok a panaszra, ha a fokozott követelmények a gymnasiumi oktatás érdekével szerves összeköttetésben állanának; de ezt állítani nem lehet, mert a követelmények közt olyanok is vannak, a melyeknél fogva a szabályzat, úgy látszik, nem a czélhoz segíteni, hanem a czél elérését minden áron nehezítení akarja. Különösen méltánytalan az új szabályzat az országos nagy cultur-érdekekért annyi áldozatot hozó szerzetesrendekkel szemben, nem ismervén azt az elvet, mely minden «modus vivendi»-nek legelső, alapföltétele: Ab amicis justa sunt petenda. Mi nem tagadjuk — mondják a rendfőnökök —, sőt szívesen elismerjük, hogy egy középiskolai képesített tanárnak a gymnasiumi tudományossági színvonalat jóval meghaladó tudománynyal kell bírnia, de a szabályzat követelményei mégis túlságosak. Itt azután több szaktanár véleménye alapján az emlékirat a szabályzat túlságos követelését egyes tudományszakok szerint sorjában tüzetesen megjelöli. Röviden összefoglalva a hosszasabban elmondottakat, kifogásolja a szabályzatot a követelések nagy mennyisége miatt az egész philologiai és történelmi téren, minősége miatt a német nyelvnél, határozatlansága és rugalmassága miatt a mennyiségtan, természettan és természetrajznál, viszont pedig a túlságos kis mérték miatt a philosophiánál. A határozatlanság alatt is gyakran a túlság rejtőzik. A szabályzat említett bírálata mellett viszont hálás köszönettel említik a rendfők a miniszteri rendeletnek, illetőleg szabályzatnak ama pontját, melynélfogva az egyetemi tanulmányok hiányát önálló irodalmi dolgozattal lehet pótolni. A szerzetes tanárjelölt — szerintök — helyesebben és biztosabban tanul otthon, a hol a tudomány mellett még ügybuzgalmat, hivatásszeretetet és pontosságot örököl; a tanítórendek fejei féltékenyen és szemök előtt óhajtják nevelni és oktatni a rendtagokat mint kezdő tanárokat s azért köszönettel fogadják az engedélyt, melyet legalább e részben a szabályzat nyújt nekik. Az otthon való tanárképzés kapcsán az emlékirat végül az egyetemi tudósképzés és a tanárképzés viszonyát is érinti, a kettőt elkülönítendő föladatnak fogva föl; mert vagy a tudományosan kutató egyetemi tanárt gátolja szabad röptében az a körülmény, ha a gymnasiumi tanárjelöltet kell folyton szem előtt tartania, vagy pedig a tanárjelölt veszti el saját hivatásának • irányát, midőn az egyetemi tanárt akarja merészebb kutatásaiban követni. Ez okból a vizsgáló bízott-