Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1910-1911-iki tanévre

beterjesztette és sürgős tárgyalását kívánta, a tanító rendek fejei újólag értekezletre jöttek össze, s ebből kifolyólag 1880. május hó 10-én a herczeg-primáshoz és a püspöki karhoz fölterjesztést

1 intéztek, a melyben az új törvényjavaslat több szakaszát nemcsak méltánytalannak, hanem igazságtalannak és veszélyesnek jelentik ki. Kifogásolják először is a javaslat általános szellemét, mely a középiskolák czélját egyoldalúan csak a tanításban látja; tiltakoznak főleg az ellen, hogy a javaslat még a tanítórendek alapítványait és birtokait is kétes jellegűeknek tartja,

2 s több egyes szakasz bírálata mellett rámutatnak arra a veszélyre is, mely a tanárvizsgálatra vonatkozó szakaszokból keletkezik, a mennyiben ezek úgy intézkednek, hogy a szerzetesrendek tagjai a minisztériumtól kijelölt tanárképző-intézetekben tartoznak megszerezni a szükséges ismereteket. A fölterjesztés ezt sérelmesnek, méltánytalannak és keresztülvihetetlennek mondja, s hosszabb megokolásában azt is kifogásolja, hogy a tanári vizsgálat követelményei nincsenek pontosabban körülírva, úgyhogy minden szeszély és önkény zaklató kihágásainak eleje vétetnék, másrészt az egyetem látogatásának eredményét is bizonytalannak mondja. «Az egyetem czélja nem egy a gymnasiumok czéljával, s az . a tanár, ki az egyetemi föladatot híven és . ügyesen oldja meg, annál távolabb áll a gymnasiumi tanártól, minél messzebb haladt saját ösvényén. így megtörténhetik — mondja tovább a fölterjesztés, — hogy az egyetemen tanuló középiskolai tanárjelölt mindent hall, csak azt nem, a mire közvetetlenül szüksége van. De az is áll, hogy az egyetemi tanár nem mindig illetékes bíró a gymnasiumi tanár képességére nézve, melyet saját szempontjából rendesen, magasabb igényekhez köt, s így igazságtalanul itél meg.» A szerzetes tanítórendek fejeinek ezen egyöntetű és határozott állásfoglalása némi sikerrel járt. Az újabban szövegezett s a képviselőház asztalára letett törvényjavaslat az előző 1880-diki szöveg szakaszaiból több, reájuk nézve sérelmes pontot elhagyott vagy módosított. De azért még mindig maradtak az újabb javaslatban is oly kifejezések, sőt elvek és intézkedések, a melyek a tanítórendeket nyugtalanították s a melyeket észrevételek nélkül nem hagyhattak. Ezért 1881. deczember havában a rendfők újabb közös értekezletet tartottak, s ennek megállapodásait: « A magyarországi tanítórendek főnekeinek óhajai a középtanodai törvényjavaslatra vonatkozólag» (1881. decz. 17.) czimen

3 a képviselőházi közoktatásügyi bizottság figyelmébe ajánlották. Ezen emlékira1 Könyomatú példánya : főapáti irattár, IV/d. 2 Szász Károly, miniszteri tanácsos, a közoktatásügyi bizottság ülésén nyiltan azt hangoztatta, hogy Magyarországon a katholikus egyháznak mint ilyennek középiskolái nincsenek. (Kruesz iratai közt említve.) 3 Kézirati másolati példánya a főapáti irattárban.