Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VI. Fejezet - A bencés szerzetesség hanyatlása és a pápai reformok a gótikus későközépkorban

vagy azok helyett a perjelek, a priorok irányították. Nagyobb konventekben helyettest is kaptak, akit subpriornak hívtak. A konvent ellátása, anyagi szükségleteinek kielégítése a házgondnok, a cellararius hatáskörébe tartozott, akit esetleg a kulcsár, a claviger támogatott működésében. A saját kezelésben levő gazdaságok, a majorságok munkáját a prépostok, a praepositus-ok vezették. Hozzájuk hasonló minőségben tevékenykedtek a dékánok. Az egyházi fölszerelés, a könyv- és levéltár őrzése és gondozása általában a custos föladata volt, de itt-ott találkozunk külön sekrestyéssel, sacrzsía-val is. Néha állandó jellegű megbízatásnak látszik az apátság hivatalos, jogi ügyekben való képviselete, amiben az ügyvivő, a procurator, magyarosan a prókátor járt el. Nem ritka eset, amikor az apát környezetében titkári teendőket ellátó káplánnal találkozunk. Az istentisztelet, főként az ének vezetése és tanítása a cantor föladatát jelentette, a növendékek nevelését és oktatását viszont általában a magister végezte, akit korunkban már inkább lector-nak neveztek. 1376-ban Pannonhalma egyik oklevelén Márton perjel, János alperjel, János prépost, Detrik őr, Miklós kántor és Mihály dékán szerepelt a konvent vezetőségéből. Sajnos, a növendékek, a ,,scholaris"-ok neveléséről és oktatásáról s általában korunk bencés iskolázásáról sem maradt ránk összefüggő előadás s így annak képét is csak egyes szétszórt adatok alapján rekonstruálhatjuk. A bencések iskolái és tanulmányai A monostori iskolák első föladata ebben a korban is a latin nyelv elsajátítása volt, mert az adta meg a lehetőséget az istentisztelet értelmes végzéséhez, a teológiai ismeretek elsajátításához s oklevelek és irodalmi művek alkotásához. A tihanyi apátságnak 1307-ben Karácson volt az iskolamestere, aki mint ,,prothonotarius" a konvent írásbeli munkáit is végezte, „magistro Karachino scholastico nostri monasterii, necnon prothonotario con ven tus nostri . ..", 1337-ben viszont az énektanító, János cantor szerepelt konventjegvzőként. Az 1340 körül készített Szt Gellért Nagyobb Legendájának bencés (minden bizonnyal pannonhalmi) szerzője a XI. század első feléről mondotta ugyan, de sokkal inkább saját kora viszonyaira értette, hogy az iskolában gyülekező ifjakat két tanító oktatta. A cantor az énekben (in oantura), a lector a latin nyelvi ismeretekben (in scientiis grammatice) művelte őket. A cantorszerzetesek különösen gyakran szerepeltek a XIII.—XIV. szá560