Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VI. Fejezet - A bencés szerzetesség hanyatlása és a pápai reformok a gótikus későközépkorban

Az egyetemes káptalanok működése Pannonhalma irányítása alatt A magyar rendtartomány működését az 1366. évi káptalan egyik esete világítja meg. A két évvel előbb Garamszentbenedeken tartott káptalan Albert földvári és Pál almádi apátokat küldte ki vizitátoroknak „bizonyos meghatározott számú monostor meglátogatására". Miután az 1366. évi mogyoródi káptalan László pannonhalmi, Ottó visegrádi, András zobori és Ulrik pécsváradi apátokat elnökké, másokat diffinitorokká és jegyzőkké választotta, megkezdte tárgyalásait. Azok során Albert és Pál vizitátorok élőszóval és írásban is beszámoltak tapasztalataikról, melyek hűségére esküt tettek. Előadták, hogy a garábi apátságban és grangiájában, a bélai perjelségben botrányos állapotokat találtak. Az utóbbi helyen egy rosszhírű asszony lakott a monostorban leányával együtt. A Konrád nevű „apát", akiről nem tudni, hogy miként került Csehországból Magyarországra és monostorai birtokába, viszonyt folytatott a leánnyal, a monostori birtokokat pedig elherdálta. A tényállást a környékbeli (a rudinai, szentgergelyi, f ranka villái, zselizszentjakabi) apátok is bizonyították. Mindezek alapján az elnökség a diffinitorokkal megtárgyalva az ügyet úgy döntött, hogy Konrádot a káptalan tekintélyével — auctoritate capituli — megfosztja állásától s helyére Miklós szekszárdi bencést állítja. Intézkedését jóváhagyás céljából mint helyi Ordinarius, a kalocsai érsek elé terjesztette. Konrádot pedig, mivel helyzete reménytelenségét látva monostora főpapi fölszerelésével, okleveleivel, pénzével, lovaival s egyéb ingó javaival szökni próbált, elfogatta és javítás céljából a pécsváradi apát őrizetére bízta. Jellemző, hogy ennek a káptalannak az emlékét is egy közjegyzői okirat tartotta fönn, mely a garábi apátság ügyét is rendezte. Ezenkívül azt látjuk belőle, hogy nagyon népes lehetett ez, az ország közepén, Mogyoródon tartott káptalan. Névszerint 21 apát és 1 perjel szerepel az okiraton, a közjegyző azonban kijelentette, hogy rajtuk kívül még „nagyon sok más bencés apát — aliis quam pluribus dicti ordinis monasteriorum abbatibus" vett részt ezen a gyűlésen. S vajon az ország melyik része képviseltette magát leginkább ebben a káptalani munkában, hol dolgozott leginkább a bencés életerő? Az 1342. évben említett 12 apát közül 7 volt dunántúli, 4 felvidéki és 1 erdélyi, az 1366-ban megnevezettek közül 13 volt Dunántúlról, 3 Felvidékről, 1 Erdélyből és 4 Drávaközből, 553