Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VI. Fejezet - A bencés szerzetesség hanyatlása és a pápai reformok a gótikus későközépkorban

gye megélhetését Giczi Máté 1299-ben. S azt is jellemző esetnek tartjuk, hogy Kölesei Konrád várispán, gugi földbirtokos 1265 körül a pannonhalmi apátság, felesége pedig a veszprémvölgyi zárda tagja lett. A pusztulás szomorú tényeivel szemben vigasztaló jelenséget láthatunk abban is, hogy az életerejüket vesztett baziliták visegrádi kolostorát 1256 körül, a szávaszentdemeterit pedig 1344-ben a bencések kapták meg s 1314-ben a stolai perjelséget szervezték számukra a Szepességben. Az anarchia letörése után a bencés élet is erőre kap; a „Benedictina" elindítja a káptalanok sorozatát A bencés élet igazában csak akkor tudott kibontakozni, amikor Károly Róbert kemény harcok után megtörte az oligarchia erejét s rendet teremtett az országban. A bencés szerzetesség is akkor indult fejlődése egyik legszebb szakaszára. Az ezen az úton megtett első lépésekét abban látjuk, hogy a felvidéki apátságok egy csoportja (Garamszentbenedek, Zobor, Kolos, Ludány, Széplak) 1327-ben a nyitrai káptalannal mint hiteles hellyel átíratta III. Honórnak azt a bulláját, melyet a magyar bencés káptalanok megtartása ügyében adott ki 1225-ben. Az átírásnak az volt a célja, hogy míg az eredeti példányt ,,ily nyugtalan időkben biztos helyen őrzik", addig a bulla rendelkezéseit hiteles másolatokból alkalomadtán megmutassák azoknak, akiknek akarják. Az apátságoknak ez a nemes törekvése nem maradt a szándéknál, hanem tettekben is megnyilatkozott. 1329-ben már rendi káptalant tartottak, melyen János szerencsi apát is megjelent. A mozgalom lelke minden bizonnyal Szigfrid garamszentbenedeki apát volt, de Pannonhalmának is vezető szerepe lehetett. Az 1329. évi vagy inkább egy következő káptalan ugyanis írásban fordult a szentszékhez, melyben vázolta a magyar közállapotokat és a bencés viszonyokat. Az erre adott válaszban 1332-ben XXII. János szintén III. Honór említett bullájára hivatkozott s szomorúan vette tudomásul, hogy „bizonyos okokból sok év óta nem lehetett megtartani a káptalanokat Magyarországon, minek következtében pusztulásnak indult a szerzetesség s az ott levő bencés monostorokat anyagi és erkölcsi vonatkozásban egyaránt az enyészet fenyegeti". Ezért a bajok terjedésének meggátlására elrendelte, hogy a magyar bencés apátságok vezetői (az apátok s azok hiányában a perjelek) alkalmas helyen évenként tartsanak közös 549