Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VI. Fejezet - A bencés szerzetesség hanyatlása és a pápai reformok a gótikus későközépkorban

• „ifjabb király" már 18 éves korától, 1258-tól kezdve önálló hatáskört igényelt magának, s amikor ennek Béla ellenállt, harcra került a sor. Az 1265-ben vívott csatában István lett a győztes s ennek következtében az apa kénytelen volt tűrni, hogy az ország egyik részén fia független uralkodóként intézkedhessék. István azonban nemcsak azáltal ártott hazájának, hogy meggyöngítette a központi hatalmat, hanem még inkább azáltal, hogy ezen pártharcok folyamán megerősítette a seregekkel és várakkal rendelkező nagyurak hatalmát. Az így kialakult oligarchia Béla, majd István halála (1270, 1272) után anarchiába süllyesztette az országot. V. István fia, IV. László csak 10 éves volt, amikor uralomra került s kiskorúsága idején (1272—77) anyja, a kun Erzsébet és kegyencei kormányozták az államot. Akkor történt, hogy a királyné bezáratta és mindaddig böjtöltette az esztergomi kanonokokat, míg csak érsekké nem választották jelöltjét, a feslett életű Kán Miklós prépostot. Az egyik oligarcha, Kőszegi Henrik az udvar jelenlétében kaszabolta le a király unokatestvérét, Béla herceget, birtokait pedig a maga és hívei számára foglalta le. Egy másik oligarcha, Csák Péter viszont 1275-ben fölgyújtotta a veszprémi székesegyházat s elpusztította annak híres főiskoláját, könyv- és levéltárát csak azért, mert a püspöki széken az ellenséges családhoz tartozó Kőszegi Péter ült. Zách Jób pécsi püspök úgy gyalázta meg a somogyvári apátot, hogy kezét hátrakötve lóra ültette, aztán lábát a ló hasa alatt összeköttette, szájába pedig zablát tétetett. ,,Az erőszakoskodásban, vagyonuk és hatalmuk mértéktelen gyarapításában, az ellenpárt kíméletlen üldözésében, az egyházi és köznemesi vagyon pusztításában és dézsmálásában, a szegény parasztnép sanyargatásában és a királyi tekintély lejáratásában mindkét párt egyaránt részes volt. Még a főpapság sem maradt ki az erőszakos küzdelemből. Zách Jób pécsi, Kőszegi Péter veszprémi püspökök s az esztergomi érseki uradalmat évekig bitorló Kán Miklós a legféktelenebb főurak közé tartoztak." A helyzet később sem javult, mert az anyjától szilaj természetet örökölt és rossz nevelésben részesült „kun" Lászlót inkább a vadászatok, mulatozások és kicsapongások érdekelték, mint népe javának szolgálata. Ha 1280-ban meg is akarta fékezni a krisztianizálás ellen föllázadt kunokat s 1286-ban fegyveresen szállt is szembe nádorával, a hatalmaskodó Aba Fintával, mégis amikor 1290-ben a kunok meggyilkolták, a legnagyobb zűrzavarban hagyta maga után az országot. Ezen még a Velencében nevelkedett, nemes lelkületű III. Endre 540