Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VI. Fejezet - A bencés szerzetesség hanyatlása és a pápai reformok a gótikus későközépkorban

A magyar történet egyik legnagyobb katasztrófáját az 1241— 42. évi tatárpusztítás jelentette, mely szinte letarolta a magyar életet és annak alkotásait. A tatárok az általuk elért falvakat és városkákat földúlták, a monostorokat és templomokat fölégették, a nép egy részét legyilkolták vagy magukkal hurcolták, másik részét hegyekbe, erdőségekbe vagy mocsaras helyekre, a királyt és környezetét Dalmáciába űzték, az állam közhatalmi szervezetét tönkretették. Ezek hallatára az egyik niederaltaichi bencés krónikás 1241-ben föl is jegyezte, hogy „Magyarországot háromszázötven évi fönnállás után a tatárok ez évben megsemmisítették." A vihar elvonulása után IV. Béla király szívós energiával kezdett hozzá a romok eltakarításához s az állami élet fölépítéséhez, hogy népébe új erőt öntsön, s azt a várható újabb tatár támadás elhárítására alkalmassá tegye. Az újjászervezés munkáját a Dunántúlról irányította; 1250 előtt nem is ment a tiszántúli és erdélyi részekre, melyek a legsúlyosabb csapásokat szenvedték. Az egyes területek élére a veszedelem idején kipróbált híveit, tetterős férfiakat állított, akik igyekeztek a megingott személyi- és vagyonbiztonságot helyreállítani. A megfogyatkozott lakosság pótlására országába telepítette a pogány és bárdolatlan kunokat, védelmi támaszpontok létesítése céljából az egyházi és világi főurakat várak építésére, a polgárokat városaik megerősítésére buzdította. Ezzel egyidőben élénk külpolitikai tevékenységet is folytatott. Amint azonban a veszedelem előtt is hiába kérte IX. Gergely pápa, II. Frigyes császár és IX. Lajos francia király segítségét, úgy most is csupán saját erejére kellett támaszkodnia. Családi politikáját teljesen a tatárok ellen való védekezés szempontja irányította. Keserű lélekkel írta meg a pápának 1254ben, hogy — bár ő az Árpádok s a német és a francia uralkodók véréből származott, felesége, Laszkaria Mária pedig a görög császár leánya volt — „királyi méltóságunkat lealacsonyítva a kereszténység javáért két leányunkat adtuk rutén (a halicsi és krakkói), a harmadikat lengyel herceghez nőül. Elsőszülött fiúnkat pedig a keresztény hit védelmére kun leánnyal házasítottuk össze, hogy még rosszabb dolgokat elkerüljünk és alkalmat nyerjünk a kunok megtérítésére." Ám amikor hosszú évek kitartó munkájának eredménye már kezdett jelentkezni, a kipcsáki tatár kán pedig más irányú elfoglaltsága miatt a IV. Bélához intézett fenyegetéseit nem tudta beváltani — újabb bajok jelentkeztek az ország életében. A gyermekkorában királlyá koronázott István trónörökös mint 539