Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VI. Fejezet - A bencés szerzetesség hanyatlása és a pápai reformok a gótikus későközépkorban

A magyar történet egyik legnagyobb katasztrófáját az 1241— 42. évi tatárpusztítás jelentette, mely szinte letarolta a magyar életet és annak alkotásait. A tatárok az általuk elért falvakat és városkákat földúlták, a monostorokat és templomokat föl­égették, a nép egy részét legyilkolták vagy magukkal hurcol­ták, másik részét hegyekbe, erdőségekbe vagy mocsaras he­lyekre, a királyt és környezetét Dalmáciába űzték, az állam közhatalmi szervezetét tönkretették. Ezek hallatára az egyik niederaltaichi bencés krónikás 1241-ben föl is jegyezte, hogy „Magyarországot háromszázötven évi fönnállás után a tatárok ez évben megsemmisítették." A vihar elvonulása után IV. Béla király szívós energiával kezdett hozzá a romok eltakarításához s az állami élet fölépí­téséhez, hogy népébe új erőt öntsön, s azt a várható újabb tatár támadás elhárítására alkalmassá tegye. Az újjászervezés mun­káját a Dunántúlról irányította; 1250 előtt nem is ment a ti­szántúli és erdélyi részekre, melyek a legsúlyosabb csapáso­kat szenvedték. Az egyes területek élére a veszedelem idején kipróbált híveit, tetterős férfiakat állított, akik igyekeztek a megingott személyi- és vagyonbiztonságot helyreállítani. A meg­fogyatkozott lakosság pótlására országába telepítette a pogány és bárdolatlan kunokat, védelmi támaszpontok létesítése cél­jából az egyházi és világi főurakat várak építésére, a polgárokat városaik megerősítésére buzdította. Ezzel egyidőben élénk külpolitikai tevékenységet is folyta­tott. Amint azonban a veszedelem előtt is hiába kérte IX. Ger­gely pápa, II. Frigyes császár és IX. Lajos francia király segít­ségét, úgy most is csupán saját erejére kellett támaszkodnia. Családi politikáját teljesen a tatárok ellen való védekezés szem­pontja irányította. Keserű lélekkel írta meg a pápának 1254­ben, hogy — bár ő az Árpádok s a német és a francia uralko­dók véréből származott, felesége, Laszkaria Mária pedig a görög császár leánya volt — „királyi méltóságunkat lealacsonyítva a kereszténység javáért két leányunkat adtuk rutén (a halicsi és krakkói), a harmadikat lengyel herceghez nőül. Elsőszülött fiúnkat pedig a keresztény hit védelmére kun leánnyal háza­sítottuk össze, hogy még rosszabb dolgokat elkerüljünk és al­kalmat nyerjünk a kunok megtérítésére." Ám amikor hosszú évek kitartó munkájának eredménye már kezdett jelentkezni, a kipcsáki tatár kán pedig más irányú el­foglaltsága miatt a IV. Bélához intézett fenyegetéseit nem tudta beváltani — újabb bajok jelentkeztek az ország életében. A gyermekkorában királlyá koronázott István trónörökös mint 539

Next

/
Thumbnails
Contents