Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VI. Fejezet - A bencés szerzetesség hanyatlása és a pápai reformok a gótikus későközépkorban

szerepeltettek. A gregorián ének továbbra is gyakorlatban maradt — a polifon éneket inkább csak az istentiszteleten kívül kultiválták. A zeneelmélet vagy zenetudomány az apátságokból átvonult az egyetemekre, ahol főleg a matematikusok foglalkoztak vele. A bencések az angol egyházi és világi társadalomban Az angol bencések mozgalmas életét ismertetve az egyházi és a világi társadalommal való kapcsolatukról is kell még szólnunk. Pasztorációval, a hivők lelki gondozásával alig foglalkoztak. Még saját falvaik, illetőleg plébániáik vezetését is világi pap káplánjaikra bízták, akik vikáriusi minőségben látták el azt. Ezért a munkáért rendszerint templomuk jövedelmének egyharmadát kapták. Amikor azonban a XIV. század folyamán a megélhetés nehezebbé vált, egyes apátságok igyekeztek „bekebelezni", incorporálni egyes plébániákat s azok élére bencéseket állítottak, hogy ily módon annak teljes jövedelme a monostoré maradjon. Hasonlóképpen anyagi szempontok hatottak közre a ,.pápai káplánság" kifejlődéséhez is, mely a XIV. század végén élte virágkorát. Nemcsak világi papok, hanem a szerzetesek, a bencések, sőt a szigorú regulájú karthauziak között is voltak olyanok, akik anyagi ellenszolgáltatás árán templomot kaptak a szentszéktől, melynek jövedelméből maguk is megéltek és vikáriusaikat is fizették. Természetes, hogy ez az életmód bomlasztólag hatott a szerzetesi intézményre, mert az ilyen „pápai káplánok" a valóságban függetlenültek rendi elöljáróik jurisdictiója alól. A püspökök és az apátságok viszonya tekintetében angol specialitásnak tekinthető, hogy az 5—10 exempt monostort kivéve, a többi a püspökök joghatósága alatt állott. Láttuk, hogy ezen az alapon a XIII. század folyamán a főpásztorok gondosan látogatták azokat — a XIV. században, különösen a Benedictina-bulla megjelenése után már alig látni annak nyomát. A másik angol specialitás, a katedrális apátságok helyzete viszont annál több problémát okozott. Amíg a XII. század közepéig általában bencés püspökök álltak élükön, addig nem voltak nehézségek. Utána azonban megfogyatkozott a számuk: a bencés káptalanok püspökválasztó törekvése a királyok, majd a pápák hatalmával szemben a legtöbbször eredménytelen maradt. A XIII. században csak 11, a következőben pedig csupán 536