Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VI. Fejezet - A bencés szerzetesség hanyatlása és a pápai reformok a gótikus későközépkorban

jesen átépítették a worcesteri román katedrálist is. Nyugat felé megnyújtották a főhajót, a keleti részre pedig kereszthajót és kórust állítottak. A legpompásabb gótikus alkotások a XIV. század első felé­ből származnak. Gloucesterben az apszisokat és a deambulato­riumokat megszüntették s a szentélyt egyenes vonalban zárták le. Ez a keleti fal igazában keskeny közfalakkal horizontálisan és vertikálisan osztott üvegfal, melyet színes és alakos fest­mények díszítenek. Ennek a hangulatos megoldásnak sok után­zója akadt a következő korban. De a templom és a claustrum (kloister) mennyezetét is csodálatos művészettel alkották meg. A mennyezetet tartó bordák legyezőként bontakoznak ki a vé­kony oszlopokból s roppant mozgalmas látványt nyújtanak — valóban az angol gótika legszebb alkotásai. Elyben ugyan már a XIII. században is folytak az építkezé­sek, annak virágkora mégis 1320—50 között volt, és a monostor alper j elének, a kiváló építésznek, Walsingham Alánnak a nevé­hez fűződik (t 1365). Mint egyéb angol apátságokban, 1321-ben Elyben is hozzáfogtak, hogy Szűz Mária oltára helyett Szűz Mária-kápolnát építsenek. Ennek során azonban 1322-ben be­dőlt a fő- és a kereszthajó találkozása fölött álló kő világító­torony. Az új konstrukciót Walsingham civil munkatársával, Hurley Vilmossal bámulatos virtuozitással valósította meg. A nyolcszögletes alapra fából épített, belülről nyitott, kívülről ólommal borított lantern mennyezete gyönyörű alkotás és pazar világítást biztosít a díszes stallumokkal fölszerelt kórus szá­mára. Bár a művészetek — miként már említettük — korunkban mindjobban laicizálódtak, a XIII. században még kitűnő bencés festőket találunk. Ezek központja St Albans volt, ahol Párizs Máté nemcsak templomuk falait, hanem saját műveit is díszí­tette. Miként ő, úgy kortársa, Walter is festészettel és iparmű­vészettel egyaránt foglalkozott. Híres alkotása Becket Tamás vértanú-érsek ereklyetartója, melyet a canterburyi székesegy­ház számára készített (t 1248). Unokaöccse Richárd ugyancsak az apátság tagja volt s annak termeit díszítette (t 1272). Ha­sonlóképpen „conversus" bencés lehetett az a winchesteri Vil­mos festő, aki nemcsak otthonában, hanem III. Henrik megbí­zásából Westmisterben és Windsorban is dolgozott 1260—70 között. A művészetekkel kapcsolatban megemlítjük még, hogy obla­tus-gyermekek hiányában a kórus éneke egyhangúbb lett. Azok pótlására egyes nagyobb apátságok énekes fiúkat neveltek és 535

Next

/
Thumbnails
Contents