Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VI. Fejezet - A bencés szerzetesség hanyatlása és a pápai reformok a gótikus későközépkorban

jesen átépítették a worcesteri román katedrálist is. Nyugat felé megnyújtották a főhajót, a keleti részre pedig kereszthajót és kórust állítottak. A legpompásabb gótikus alkotások a XIV. század első feléből származnak. Gloucesterben az apszisokat és a deambulatoriumokat megszüntették s a szentélyt egyenes vonalban zárták le. Ez a keleti fal igazában keskeny közfalakkal horizontálisan és vertikálisan osztott üvegfal, melyet színes és alakos festmények díszítenek. Ennek a hangulatos megoldásnak sok utánzója akadt a következő korban. De a templom és a claustrum (kloister) mennyezetét is csodálatos művészettel alkották meg. A mennyezetet tartó bordák legyezőként bontakoznak ki a vékony oszlopokból s roppant mozgalmas látványt nyújtanak — valóban az angol gótika legszebb alkotásai. Elyben ugyan már a XIII. században is folytak az építkezések, annak virágkora mégis 1320—50 között volt, és a monostor alper j elének, a kiváló építésznek, Walsingham Alánnak a nevéhez fűződik (t 1365). Mint egyéb angol apátságokban, 1321-ben Elyben is hozzáfogtak, hogy Szűz Mária oltára helyett Szűz Mária-kápolnát építsenek. Ennek során azonban 1322-ben bedőlt a fő- és a kereszthajó találkozása fölött álló kő világítótorony. Az új konstrukciót Walsingham civil munkatársával, Hurley Vilmossal bámulatos virtuozitással valósította meg. A nyolcszögletes alapra fából épített, belülről nyitott, kívülről ólommal borított lantern mennyezete gyönyörű alkotás és pazar világítást biztosít a díszes stallumokkal fölszerelt kórus számára. Bár a művészetek — miként már említettük — korunkban mindjobban laicizálódtak, a XIII. században még kitűnő bencés festőket találunk. Ezek központja St Albans volt, ahol Párizs Máté nemcsak templomuk falait, hanem saját műveit is díszítette. Miként ő, úgy kortársa, Walter is festészettel és iparművészettel egyaránt foglalkozott. Híres alkotása Becket Tamás vértanú-érsek ereklyetartója, melyet a canterburyi székesegyház számára készített (t 1248). Unokaöccse Richárd ugyancsak az apátság tagja volt s annak termeit díszítette (t 1272). Hasonlóképpen „conversus" bencés lehetett az a winchesteri Vilmos festő, aki nemcsak otthonában, hanem III. Henrik megbízásából Westmisterben és Windsorban is dolgozott 1260—70 között. A művészetekkel kapcsolatban megemlítjük még, hogy oblatus-gyermekek hiányában a kórus éneke egyhangúbb lett. Azok pótlására egyes nagyobb apátságok énekes fiúkat neveltek és 535