Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VI. Fejezet - A bencés szerzetesség hanyatlása és a pápai reformok a gótikus későközépkorban

és a konvent hozzájárulásával tehettek fogadalmat. Az utána következő, kb. 7 évig tartó növendékség alatt teológiát tanultak s megismerkedtek a kódexek írásának, díszítésének s kötésének módszereivel s az azután következő presbyteri ordinatióval lettek a konvent tagjaivá. Ezen klerikus tagok mellett — főleg a nagyobb monostorokban — vo\tak„laikusok" is, akik házi munkát s kézművességet végeztek, de voltak közöttük kiváló művészek is. Az apátságok és a konventtagok száma 1200 körül kulminált. 1216-ban 320 bencés monostorban kb. 6200 bencés élt. A legnépesebb volt a canterburyi katedrális apátság 150 taggal; de St Albans, Gloucester, Reading is 100, Westminster 90, Bury, Ely 80, Durham 70 rendtárssal rendelkezett. Ez a létszám aztán a kolduló rendek előretörése, majd a XIV. század közepének pestisjárványai következtében csökkent. St Albansban az apáttal, perjellel, alperjellel együtt kb. 50 szerzetes, de általában is a bencések közel 50%-a esett áldozatul a járványnak. Bár ezt a veszteséget a század végére 25—30%-ban pótolták, korábbi létszámukat soha többé nem sikerült elérniök. A bencések az „ora et labora" elvének megvalósításában, azaz a lelki élet ápolásában s a különféle munkák végzésében látták hivatásuk teljesítését. A bencés liturgia lényeges része volt a naponként énekelt konvent- és az ünnepi mise, a napi zsolozsmán kívül Szűz Mária, Mindenszentek officiuma s a jótevőkért végzett különféle imák és zsoltárok. Hogy a „claustralis" konventtagok ezt az „opus Dei"-t összeszedettebben, nagyobb áhítattal végezhessék, az 1249. évi káptalan csökkentette annak terjedelmét, 1277-ben pedig a zsolozsma és a mise énekes részeit rövidítették. A konvent másik része, az apát és „ofjicialis"-ai gyakran voltak távol s így a közös istentiszteleteken is ritkábban vehettek részt. De a tanulmányokat és az irodalmi munkásságot végző bencések is kaphattak fölmentést a kórus egyes részein való megjelenés alól. A konventmisét általában 8—9 órakor tartották, St Albansban azonban már 7-kor végezték, hogy minél több összefüggő idő maradjon a szellemi foglalkozásra. A napot a Completoriummal, illetőleg a Salve Regina éneklésével fejezték be. Az aszketikus élet vonalán is törekedtek ugyan a szabályos szerzetesi életre, annak szigorát a káptalanok mégis sok tekintetben enyhítették. Ez az étkezés vonatkozásában a böjtös téli időszak megrövidítésében s a húsételeknek kezdetben csak kivételes, később már az év és a hét bizonyos napjain való rendszeres használatában jelentkezett. Bár a pápák — a Regulával 527