Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VI. Fejezet - A bencés szerzetesség hanyatlása és a pápai reformok a gótikus későközépkorban

ugyan minden káptalannak újból kellett megállapítania a következő gyűlés helyét, yz egységes angol provincia kezdettől 1338-tól a XV. század végéig mégis a középponti fekvésű, clunyi alapítású tágas monostorban, Northamtonban tartotta káptalanjait. Bár III. Ince és IX. Gergely egyrészt megkívánta, hogy a bencések Szt Benedek reguláját tartsák életük zsinórmértékének, a XIII. századi káptalanok nagyrészt mégis tudomásul vették és szentesítették az addig kialakult enyhébb „szokások"-at s lényegében XII. Benedek is osztotta ezt a fölfogást. A közösen hozott határozatok megvalósítását az elnökök s a vizitátorok ellenőrizték, szükség esetén büntették az arra rászolgálókat. Az apátokat és elöljárókat állásvesztéssel, a szerzeteseket pedig böjttel, börtönnel sújtották. Ám a fegyelmezett bencés életnek az egyházmegyés püspökök is fontos őrei voltak a XIII. század folyamán. III. Ince decretuma értelmében — a néhány exempt apátságot kivéve — szorgalmasan látogatták a monostorokat s kihallgatták azok lakóit. így értesültek egyesek, esetleg az apát s az elöljárók fegyelmi kihágásairól, gazdálkodási hibákról, amiket jegyzőkönyveik „detecta"-nak hívtak, s amiknek orvoslásáról a püspökök a „comperta"-nak nevezett utasításaikban gondoskodtak. Selby zabolátlan apátját 1280-ban Giffard yorki érsek megfosztotta méltóságától. A Benedictina viszont már teljes autonómiát adott a bencés káptalanoknak — az már nem szólt a püspöki vizitációkról. A clunyi perjelségek exemptek voltak nemcsak a püspöki, hanem az angol bencés káptalani jurisdictióval szemben is. Azok a XIII. században a clunyi káptalanokon vettek részt s a clunyi vizitátorok ellenőrzése alatt állottak. A XIV. század folyamán aztán meglazult s meg is szakadt kapcsolatuk francia anyamonostorukkal, minekutána az angol kongregációhoz csatlakoztak. Az apátságok népessége, imádsága, korszerűsített fegyelme; a gazdálkodás formái; a bérletrendszer általánossá válása A XII. század közepére az angol monostorokban már megszűnt a „pueri oblati" intézménye. Helyüket — legalábbis a nagyobb apátságokban — az énekes, majd a szegény „alamizsnás" fiúk foglalták el, akik aztán jórészt szerzetesek lettek. Mind ők, mind a világból jelentkezők legnagyobb része is az apátságok városaiból, íalvaiból kerültek ki. A noviciátusba 18. életévükkel nyerhettek fölvételt s annak megfelelő elvégzése után az apát 526