Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VI. Fejezet - A bencés szerzetesség hanyatlása és a pápai reformok a gótikus későközépkorban

képviselője is. Lényegében ezen az alapon folyt I., II. és III. Eduárd uralkodása (1272—1307—1327—1377), miközben, 1340 körül a parlament két háza, a House of lords s a House of Commons is kialakult. III. Eduárd a franciaországi érdekek megvédése s a francia korona megszerzése céljából indította meg azt a százéves háborút, mely szörnyű pusztítást okozott a franciáknak s nagy áldozatokat követelt az angoloktól s végül is az angolok vereségével végződött. De a százéves háborúnál is súlyosabb áldozatokat követelt az országtól az 1348/9. évben dühöngő s a következő 20 év alatt ismételten visszatérő „fekete halál", mely a lakosság harmadrészét, néhol a felét követelte áldozatul. Az így kialakult társadalmi bajok, ellentétek és gazdasági nehézségek már 1327-ben is, még nagyobb mértékben 1381-ben véres forradalomban robbantak ki, miknek következtében a feudalizmus élete még nagyobb válságba jutott. Korunk angol történetének viszontagságos eseményei természetesen rányomták bélyegüket a bencés apátságok életére is — az ottani bencések élete mégis egységesebb, fegyelmezettebb és tevékenyebb volt, mint a Kontinens bármely országáé. S bár a bencés életforma korunkban már nem volt kizárólagos Angliában sem s a szellemi vezetést is át kellett adniok a modernebb kolduló rendeknek, a kb. 80 apátsággal és 120 perjelséggel rendelkező bencések mégis komoly értéket jelentettek a kb. 200 ágostonos, 75 ciszterci és több, mint 200 ferences és domonkos konventtel szemben az angol egyház és kultúra életében. Ennek a lényegében véve szép és egészséges bencés életnek a fönntartóját a káptalani intézményben láthatjuk, mely egész korszakunkon át megvalósította a hozzá fűzött reményeket. Föntebb megemlékeztünk már az első és alapvető, az 1218. évi oxfordi káptalanról, melyet a következő évben St Albansban folytattak. A leglátogatottabb az 1277. évi volt, melyen 45 apát vett részt. A káptalanok életében az 1336. évi Benedictinabulla csupán azt a változást jelentette, hogy a canterburyi érseki tartomány monostoraihoz csatolta a yorki érsekség kb. 6 apátságát is. Az egységes angol bencés provincia 1338-ban tartotta első káptalanját, melyek aztán tovább folytatódtak. Különösen az 1360—90 között tartott gyűlésekről maradtak fönn értékes följegyzések. Ezen kor vezető egyénisége St Albans legkiválóbb apátja (1349—1396), De la Mare Tamás volt, aki 20 éven át viselte a káptalani elnök tisztségét, s aki ebben a minőségében nemcsak propagálta a reguláris szerzetesi életet, hanem azt vizitációin ellen is őrizte. A pápai rendelkezések szerint 525