Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VI. Fejezet - A bencés szerzetesség hanyatlása és a pápai reformok a gótikus későközépkorban

francia bencések élete, mikor aztán a XIV. század közepe felé kitört a nagy angol—francia háború, megérkezett a „fekete halál" és föllázadt az ország északi részeinek parasztsága. Mindezek pótolhatatlan károkat okoztak a monostorok anyagi és erkölcsi javaiban is — a rájuk szakadt pusztulásból sokan később sem tudtak fölépülni.^ A háborús viszonyok és a bizonytalan közállapotok következtében a legjelentősebb apátságok — Cluny, a limogesi St Martial, Montmajour, St Germain-des-Prés — várakká alakultak át, melyeket szükség esetén nemcsak a maradék apátsági ministerialisok, a lovagok, hanem a szerzetesek is védelmeztek. A kalózok és az angolok, a külső és belső ellenség támadásai ellen készült bencés erődítmények között a leghíresebb Lerins szigetének s dagály idején ugyancsak a tengerben álló MontSaint-Michel-nek az apátsága volt. A marseillesi St Victort egykori apátja, V. Orbán pápa alakíttatta át szinte bevehetetlen erőddé. Ezeknek és sok más kolostornak az életét szomorúan jellemezte Mont-Saint-Michel krónikása, amikor azt írta, hogy katonák éltek a kolostorban, fegyveresen csatáztak a szerzetesek: „miles in claustro — monachus in proelio". Természetes, hogy ily körülmények közt intenzív szerzetesi életről, az imádság és az aszkézis gyakorlatáról alig lehetett szó. A bencések megszokták a harcot: védekeztek az ellenséggel szemben, hadakoztak egymás ellen. A durvaság és szenvedély bevonult az apátságokba, melyeknek pedig a békesség és a szeretet ápolása — pacis caritatisque custodia — lett volna hivatása. De nemcsak a vallás-erkölcsi élet szenvedett a háborús viszonyok között. Régi igazság, hogy „inter arma silent musae" — a szellemi és a művészeti tevékenység is elhanyatlott. Az apátok és szerzetesek energiáját túlnyomó részt a megélhetés problémája vette igénybe. A korábban is anyagi gondokkal küzködő apátságok a háborús terhek és veszteségek következtében végzetesen elszegényedtek. így járt az egykor oly gazdag Cluny, a dijóni St Benignus, St Germain-des-Prés, Mont-SaintMichel és rajtuk kívül igen sok más kolostor. Cluny anyaapátsága, Baume 1336-tól 1390-ig hevert romokban . . . A hispániai kolostorok stagnálása A Pireneusi-félsziget lakossága korszakunkban is, főleg a XIII. század közepe felé súlyos harcokat vívott a hódító arabokkal vagy mórokkal. A küzdelmet a kasztíliai királyság irányí522