Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VI. Fejezet - A bencés szerzetesség hanyatlása és a pápai reformok a gótikus későközépkorban

montmajouri apát (| 1296), aki a bolognai egyetemen szerezte tudományát, s annak tanára is volt. A st irieixi Illés a párizsi, estaingsi Péter a montpellieri egyetemen tanította a kánonjogot, aztán — akárcsak a dijoni Péter — bíborosok lettek a XIV. század második felében. Ám a jogtudományokban és a szónoklatban való kiválósága folytán még nagyobb karriért futott be Roger Péter. Kezdetben Chaise-Dieu szerzetese, aztán Fécamp apátja volt; később VI. Fülöp kancelláriáját, majd a roueni érsekséget vezette s végül VI. Kelemen néven egy évtizeden át (1342—52) az Egyházat kormányozta. Tíz évvel később a nagymúltú marseillesi St Victor apátja, Vilmos lett utódja, aki mint V. Orbán pápa (1362—70) az egyetemi tanulmányok nagy mecénása volt. Mint a montpellieri egyetem egykori tanára, ő is — akárcsak elődje, XII. Benedek pápa — meg volt győződve, hogy a műveltség emelésével az erkölcsöket is nemesíti, több francia kollégiumot és egyetemet létesített s kb. 1400 szegény egyetemi hallgatót anyagilag is támogatott. A montpellieri Szt Benedek-kollégium vezetését egykori apátságára bízta. A két francia bencés pápa különböző lelkületű egyéniség volt s ha szélsőségesen is, de jéllemzően tipizálták rendtársaikat. A fényes pályát futó és Szt Péter székét elnyerő VI. Kelemen úgy vélte, hogy „elődei nem értettek ahhoz, hogy miként kell pápának lenni". O aztán előkelő, költekező és eléggé világias életet folytatott, minek céljára újabb és újabb adókat vetett ki az egyházi birtokosokra. A francia szempontok mellett családi érdekeit is föltűnően előtérbe állította. Egyik unokaöccsét, a későbbi XI. Gergely pápát 19 éves korában kreálta bíborossá. Ilyen lelkület mellett érthető, hogy elődje, XII. Benedek reformtörekvéseit nem értékelte, nem szorgalmazta azok megvalósítását kellőképpen. Vele szemben V. Orbán az avignoni korszak legnemesebb lelkületű pápája volt. Egyszerű és példás életet élt, aki magas állásában sem feledkezett meg a bencés ősmonostor, Montecassino újjáépítéséről, az egyetemi élet fejlesztéséről. Legfőbb törekvése francia volta ellenére is arra irányult, hogy a pápaságot visszatelepítse Rómába. Nem rajta múlott, hogy 3 évi küzdelem (1367—70) után kénytelen volt visszatérni Avignonba, ahol hamarosan meg is halt. A nagy föladatot VI. Kelemen unokaöccsének, XI. Gergelynek sikerült megoldania, aki életét már Szt Péter sírjánál fejezhette be 1378-ban. Kisebb-nagyobb akadályok között ilyesformán folydogált a 521