Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VI. Fejezet - A bencés szerzetesség hanyatlása és a pápai reformok a gótikus későközépkorban

A kibontakozó francia nagyhatalom bencés élete: szellemiség, küzdelmek, eredmények; VI. Kelemen, V. Orbán Korszakunkban Franciaország fejlődött legerősebben, s gazdasági, politikai és kulturális tekintetben egyaránt Európa vezető állama, igazi nagyhatalma lett. A sok, többé-kevésbé önálló francia hűbéres fejedelemségből akkor alakították ki a francia királyok erős központi hatalmukat, mely kb. 14 millió alattvalóra terjedt ki. Fülöp Ágost (1180—1223) főleg a Kontinensen is birtokos angol királyi hűbérese rovására növelte országa területét, királyi jogkörét. Szt Lajos (1226—70) a központi hatalmat fejlesztette és szilárdította meg a széthúzó feudális erőkkel szemben. III, s még inkább IV. (Szép) Fülöp (1270—1285— 1314) ezen az alapon építette föl abszolút monarchiáját. A francia politika erős támogatást nyert azáltal, hogy Szép Fülöp rávette V. Kelement (1305—14), hogy a pápaságot a folyton lázadozó Rómából a nyugodtabb francia területre, Avignonba helyezze át. A pápaság ily módon 70 évre francia befolyás alá került s a francia származású pápák és bíborosok tőlük telhetőleg támogatták a francia királyok politikáját. A nagy „fináncpápa", XXII. János (1316—34) a különböző országok egyházi intézményeitől rengeteg pénzt gyűjtött össze, hogy keresztes hadjáratot szervezzen Róma és egész Itália visszahódítására. Utódja, a ciszterci XII. Benedek (1334—42) pazar oalotát épített Avignonban, a bencés VI. Kelemen (1342—52) pedig megvásárolta az avignoni grófságot s ott Európa legfényesebb udvartartását képezte ki. De Franciaország nem csupán az ott székelő pápaság, a „sacerdotium" révén vált a kereszténység középpontjává. Már a XII. század második fele óta a fővárosban, Párizsban fejlődésnek indult az az egyetem, a „stucjjum generale", melynek bölcsészeti és hittudományi kara legalább másfélszázadon át páratlan vonzást gyakorolt a nyugati kereszténység tanulni vágyó klerikusaira. Ezt a vonzó erőt gyarapították egyéb francia egyetemek is, pl. a montpellieri, ahol az orvostudományok, az avignoni, ahol az egyházjogi tanulmányok virágoztak. Míg azonban Délfranciaországban az avignoni pápák és az egyetemek élénk életet alakítottaé ki, addig Észak- és Középfranciaországban megkezdődtek azok a harcok, melyek kisebbnagyobb megszakításokkal több, mint egy évszázadon át tartottak. Az angolok és franciák között fölmerült dinasztikus, gazdasági és politikai ellentétek miatt viselt „százéves háború" (1337—1453) folyamán a franciák igen sokat vesztettek és szen517