Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VI. Fejezet - A bencés szerzetesség hanyatlása és a pápai reformok a gótikus későközépkorban

Az anyagi viszonyok a XIV. század folyamán tovább romlottak, mert a letűnő lovassággal szemben a polgárság, a földesurakkal szemben a jobbágyság mindinkább követelte jogait. Hiltbold apát gyámság alá helyezése után az öttagú konvent 1329-ben ismét két apátot választott. Az ebből keletkezett újabb bajokat és zavarokat úgy szüntette meg XXII. János pápa, hogy az einsiedelni Hermann von Bonstetten-t állította a kolostor élére (1333—60). Ö nagy igyekezettel akarta javítani a gazdasági helyzetet, de költséges életmódja s a kolostor népeivel szemben alkalmazott elnéző politikája miatt az kevés sikerrel járt. Az ő idejében dühöngött a „Fekete Halál", a nagy pestisjárvány, minek következtében az apátságnak is sok földje maradt hosszú időn át művelés és haszon nélkül. Utódja, György (1360—79) ellenkező politikával próbálkozott, de így sem tudta megakadályozni St Gallen városának és földesúri falvainak folyton fokozódó önállósulását. Korszakunk utolsó hercegapátja, Kuno von Stoffeln (1379— 1411) már vonakodva vállalta el a kolostor vezetését, mert tudta, hogy az több bajt és gondot, mint örömöt és méltóságot jelent. A pompakedvelő főúr keményen akarta kezelni népeit, ami ellen azok föllázadtak s nemcsak az apátsági, hanem a segítségül hívott osztrák lovagsereget is leverték. A Wil várába menekült apátot ostrom alá fogták, majd foglyul ejtették és St Gallenbe vitték, ahol aláírta az eléje tett föltételeket. A kolostor végső nyomorát mutatja, hogy Kuno a két utolsó laikus testvért is kénytelen volt elbocsátani s így halálakor már csupán két Klosterherr élt St Gallenben. Ám ezt a sötét képet nem szabad általánosnak tekintenünk, mert voltak helyek és idők, melyekben szebb életet, örvendetes fejlődést tapasztalunk. Ottobeuren két apátját, Konrádot és Bertoldot (1194—1246) „boldog"-ként tisztelték s a konvent vallásos és erkölcsös életét még a század végén is dicsérték. Hasonlót látunk Schwanden János hercegapát kormányzása alatt (1299—1327) Einsiedelnben is. Az apát a 6 presbyterből, 1 diaconusból, 4 subdiaconusból és 1 noviciusból álló konventjével együtt kiváló gondot fordított az istentisztelet, a zsolozsma és a gyakori körmenetek méltó végzésére. Bár arezzói Guidó zenei újítását már korábban is ismerték Einsiedelnben, annak használatát ő tette kizárólagossá. Ebből a célból átdolgoztatta szertartáskönyveiket s az akkor készített antiphonalékban, gradualékban és processionalékban a régi, sorfölötti neumák helyett már csak a négy vonalra alkalmazott négyszögletes hangjegyek szerepeltek. Az új rendszer elsajátítására kü512