Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

Források és irodalom

A clunyiek életére 1. Valous II., az angolokéra Knowles Relig. O. I. kötetét. Az angolok és Mont-St. Michel építkezéseire vö. Echapasse művét. A magyar közállapotok rajzát főleg Hóman I—II. alapján készítettük; az ott látható idézetek I. 552, 565, 593—4 lapokról valók. De hasznosítottuk Magyarország története I. (1961) előadását is. A korszak egyházpolitikájára 1. Fraknói V. : Magyarország és a Szentszék I. kötetét. Zách Jób és a somogyvári apát ellentéte Rendt XI/B. 135. A magyar bencés vonatkozású adatok általában a Rendt köteteiből valók. Az egyetemes érdekű pápai reformrendelkezések (1256, 1332, 1337, 1344. éviek) s az egyes káptalanok (1225, 1342, 1364, 1366, 1386, 1393. éviek) iratai, valamint a Pannonhalmára vonatkozók az adott évek szerint megtalálhatók a mű I—II. kötetének oklevéltárában. Ugyanígy láthatók a zalavári, bakonybéli, tihanyi és dömölki adatok a VII., VIII., X. és XII/A., a többiek pedig, ahol nem jelzünk egyéb forrást, a XII/B kötetben. Ez utóbbi kötetben azonban az oklevélkiadások, azok szövegei már hiányzanak. Az 1329. évi káptalanra 1. Mályusz II/l. 98, az 1217. évi kapornaki káptalanra s az ott megjelent 2 ciszterci apátra Békefi R.: A pilisi apátság története. I. 241, IX. Gergely pápának az esztergomi érsekhez küldött reformáló megbízatása Knauz N.: Monum. eccl. Strigon. I. 338—9, az 1279. évi budai zsinat határozatai Péterffy I. 105—25. Az oklevél, melyben az 5 felvidéki apát átíratta 1327-ben III. Honorius 1225. évi magyar bencés vonatkozású bulláját CD. VIII/3. 249. A „Statuta capituli provinciarum Ungariae"-t említette E. Th. Gottlieb: Mittelalterliche Bibliothekskataloge Österreichs. (1915) I. 150. Bencés apátoknak a Pálosrend ügyében való 1317. és 1327. évi tevékenységéről Fraknói V.: A szekszárdi apátság története. 18. és Kisbán E.: A magyar Pálos-rend története. Budapest, 1938, I. 85; Alberik trois-fontainesi cisztercita adata Somogyvár francia bencéseire Ss XXIII. 798. Az iskolázásra vonatkozóan Szt Gellért Nagyobb Legendája adatai SRH II. 495—6, 483, 503, a Hun Krónika részlete a sabariai (pannonhalmi) iskola dicséretéről uo. I. 158, a visegrádi Domonkos deákról és könyvéről Kardos T. Száz 1939, 309—10, a hittudományok pannonhalmi borostyánosáról Mályusz I. 3029. sz.; az egyetemi tanulmányokról Békefi R. : A pécsi egyetem. Budapest, 1909. A Hun Krónika és Szt Gellért Nagyobb Legendája szerzőségével és keletkezéstörténetével behatóan foglalkoztam a már idézett „Történeti irodalmunk a XI—XIV. században" c. tanulmányomban. Az Eckhard S.-féle idézet Száz 1928, 612—3, 617, a Gatineau kanonoktól vett idézet Király I.: Szt Márton magyar király legendája. 47. A hiteles helyekről legrészletesebben Eckhart F. írt: Die glaubwürdigen Orte Ungarns im Mittelalter. MÖIG, IX. Ergänzungsband (1915), -930