Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VI. Fejezet - A bencés szerzetesség hanyatlása és a pápai reformok a gótikus későközépkorban

időkből és különböző családoktól származó birtokadományozások eredménye volt. A 90 egyházi fejedelemségből 50 jutott az érsekségekre és püspökségekre, 40 pedig a régi királyi bencés férfi és női apátságokra. 29 bencés kolostor (pl. Fulda, Hersfeld, Korvey, Werden, Lorsch, Inden, Stablo, Prüm, Echternach, Luxeuil, Ellwangen, St. Blasien, Weissenberg, Ottobeuren, Reichenau, Kempten, St Gallen, Einsiedeln, Pfäfers, Engelberg, Murbach, Diesentis, St Emmeram, Tegernsee) élén herceg-apát, „Fürstabt" állott, aki rendszerint előkelő származású volt és közvetlenül a királytól, illetőleg a császártól vette át kolostora anyagi javait. Az ilyen konventekbe legtöbbször csak nemesi, nemegyszer csupán főrangú családok gyermekei juthattak, akik ott is urak, „Klosterherr"-ek lettek. A herceg-apát társadalmi állásának megfelelően — akárcsak a császár — fejdelemi udvart tartott, melynek élén világi udvarmester vagy marsall, asztalnok, pohárnok és kamarás állott. Utánuk következtek a ministerialisokból lett lovagok, akik az apátság katonai erejét jelentették s a különböző kötelezettséggel ellátott apátsági népek, a kolostori „familia". Ennek a civil társadalomnak a legfontosabb és legjobban javadalmazott állását a Vogt töltötte be. Az idők, a közállapotok követelménye volt, hogy ezeknek a feudális berendezkedésű kolostoroknak legnagyobb része várrá alakult s az apátok még másutt is építettek várakat, ahol ők, vagy előkelőbb hűbéreseik laktak. S azt is korjellemző tünetnek tekinthetjük, hogy az apátok sokat harcoltak nemcsak a velük ellenséges magatartású szomszéd urakkal, hanem saját, önállósulni és emelkedni vágyó népeikkel is s nemegyszer beavatkoztak a nagypolitikába is. Az ilyen élet sok gonddal-bajjal és nagy anyagi áldozatokkal járt. Ennek következtében a régi nagy kolostorok jórészt elszegényedtek, a lelki és szellemi kultúrájuk pedig szinte elpusztult. Az előkelő származáshoz kötött fölvétel miatt a konventek létszáma katasztrofálisan megcsappant: a XIII—XIV. században Disentisben 3—6, Reichenauban, Einsiedelnben és St Gallenban 5—10 között ingadozott, 1400 táján pedig már a három utóbbi apátságnak csak 2, Ottobeurennek pedig 5 tagja volt. Ám ezek a főúri és nemesi konventek nemcsak létszámukat, hanem belső értéküket tekintve is csupán árnyékát jelentették régi nagyságuknak. A növendékek szellemi és valláserkölcsi, grammatikai és teológiai kiképzése annyira hiányos volt, hogy korszakunk végére már sok főúri bencés írni sem tudott s így papi rendeket sem vett föl. Az istentiszteletet világi papok, káplánok 510