Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

IX. Fejezet - Korunk — a XIX. és XX. század — bencés élete: succisa virescit

nem -a közösséget, hanem csupán a sikeres konkurzus alapján kinevezett tanárokat illette volna meg. Ez a terv a szabadságharc elbukása következtében ugyan nem valósult meg — az 1849-ben Magyarország számára is kö­telezővé tett „Entwurf der Organisation der Gymnasien" még­is újabb nehézségeket okozott. Az abszolutista kormányzat ugyanis azt kívánta, hogy a magyar gimnáziumok tanárai is osztrák (bécsi, prágai, krakkói, lembergi) tanárvizsgáló bizott­ságtól szerezzenek az egyes szaktárgyak tanítására szóló képe­sítést. Ezekre a vizsgákra viszont sem magyarok, sem bencé­sek nem jelentkeztek. Rimely főapát — hogy mentse intézmé­nyei életét — 'kieszközölte az engedélyt, hogy alsó fokon ta­nári vizsga nélkül is taníthattak rendtársai s fölső fokon is mű­ködhettek azok, akik az alsó osztályokban éveken át eredmé­nyesen dolgoztak. Bár a Bachnkorszak letűnése után, 1862-ben a pesti egyetemen is megszervezték a tanárvizsgáló bizottsá­got, a bencés fiatalság ott sem igyekezett vizsgát tenni és okle­velet szerezni. A helyzet már aggasztóvá vált, amiskor a kiváló pedagógus, Kruesz Krizosztom lett főapát, aki szívós munká­val megoldotta a fölmerült nehézségeket. Kruesz főapát már az első, az 1866. évi káptalanja előtt ki­jelentette, hogy a tanári képesítések megszerzése életfontos­ságú a rend számára. Ennek előföltétele viszont a tanárképzés korszerű megoldása volt. Kezdetben az önként jelentkező teo­lógiai és gimnáziumi tanárok végezték a teológus növendékek bevezetését az egyes profán tudományokba. Érdemes megem­líteni, hogy Vaszary Kolos volt az első, aki tanári oklevelet szerzett történelem-földrajz szakból 1867-ben. 1870-ben már külön tanári kara volt a tanárképző intézetnek. Hogy színvonalát emelje, 1879-ben jelentkezésre szólította föl a főapát azokat a fiatalabb tanárakat, akik kedvet és tehetséget éreztek magukban a tanárképző munkára, hogy a budapesti egyetemen tovább képeztessék őket. így történt, hogy amikor 1883-ban a középiskolai tanárképzést szabályozó törvény ké­szült, a pannonhalmi tanárképző már oly eredményekre mutat­hatott rá, melyeket a kormány is méltányolt. Mikor ugyanis a tanári oklevél megadását a négyéves egyetemi tanulmányok után teendő sikeres vizsgához kívánták kötni, Kruesz több ira­tában s az 1883-ban mondott főrendiházi beszédében kifejtette, hogy a négyéves teológiai tanulmányokat végző tanárjelöltek számára nem szükséges, a tanító rendek számára pedig anyagi és világnézeti szempontból súlyos megterhelést jelent az egye­temi előadások látogatása. -894

Next

/
Thumbnails
Contents