Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

IX. Fejezet - Korunk — a XIX. és XX. század — bencés élete: succisa virescit

Az aszketikus gyakorlatok hullámvonala Az erkölcsi, az aszketikus élet színvonalának süllyedése, illetőleg emelkedése természetszerűleg követte a vallásos, a liturgikus gyakorlatok elhanyagolását vagy fölkarolását, mert komoly erkölcs mély vallásosság nélkül alig lehetséges. Ám a XIX. század világnézete túlságosan is világi volt, melynek törekvése szinte kizárólag az élet élvezésére, kényelmessé tételére irányult. Az individualizmus a gyakorlati életben az ,,én" érvényesítését, az önzést jelentette, ami pedig lényeges ellentétben áll az önmegtagadással, az önzetlenséggel, az áldozatkészséggel — egyszóval az aszkézissel, annak tudatos ápolásával. Ezeket az egoista eszméket és törekvéseket erőteljesen sugározta ugyan magából a kor szelleme, de sokat ártott a rend erkölcsiségének az a körülmény is, hogy a visszaállítás után élre került 3 első főapát sem igen tudta kezébe venni a lelkek vezetését. Bár a buzgó Novák Krizosztom egyik legfőbb föladatának tartotta az igazi szerzetesi életmód kialakítását, törekvése több ok miatt sem járhatott kellő sikerrel. Egyrészt ugyanis ő maga túlságosan merev, kemény egyéniség volt, aki a mester komolyságával nem tudta párosítani az atya jóságát s így nem tudta vonzóvá tenni a bencés életeszmény megvalósítására vonatkozó elgondolásait; másrészt a kedvezőtlen körülmények is akadályozták alapvető munkája eredményességét. Említettük már, hogy a régi rendtagok közül 39 tért vissza a szerzetbe s ez a szám az idegen rendekből jelentkező szerzetesek befogadásával és ifjak fölvételével a következő évben már közel 100-ra emelkedett. Novák tehát oly testülettel kezdte meg a szerzetesi életet, melynek alaprétege 16 éven át különböző állásokban meglehetősen kényelmes, egyéni igényeinek megfelelő életet szokott meg. Ezt az egyébként is korosabb réteget már alig lehetett szigorúbb fegyelemre fogni. Az újonnan fölvettek egyik része viszont korábban már szintén szerzetes, illetőleg pap volt, akik féléves noviciátus után fogadalmat tettek és elfoglalták munkahelyüket a rendházakban. A reguláris bencés élet elméletét és gyakorlatát ily rövid idő alatt ők sem sajátíthatták el s legtöbbjük nagyon is készületlenül kezdte meg bencés életét. De az ifjan fölvett tagok nevelése sem volt szerencsés. Ök ugyanis 1824-ig a noviciátus és a 2—3 éves bölcselet elvégzése után alig 20 éves korukban ugyancsak kikerültek a gimnáziumokba s csak pár éves tanári működés után tértek vissza hittudományi tanulmányaik végzésére Pannonhal-884