Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VI. Fejezet - A bencés szerzetesség hanyatlása és a pápai reformok a gótikus későközépkorban

sága, hogy cataniai és palermói bencések tudták benépesíteni még Montecassinót is az 1370-es években. Ám a híres Monreale konventje szinte teljesen kihalt az 1362. évi járvány idején, amit aztán ugyancsak XI. Gergely szerveztetett újjá. Az olasz bencések XIII.—XIV. századi életének jellemzéséhez azt is hozzáfűzhetjük, hogy a tudomány és a művészet terén igen keveset alkottak. Szinte egyetlen kivétel volt Montecassino, ahol a miniatúra-festészetet ebben a korban is folytatták. A konvent tagjának, Erazmusnak a művein a párizsi Petrus Lombardus hatása érezhető. Ugyanő tekintélyes teológusa volt a II. Frigyes által szervezett nápolyi egyetemnek. Ez, az újítástól tartózkodó, a régihez ragaszkodó mentalitás -— sajnos — általában, vagy még inkább jellemezte az olasz egyházat, annak világi papságát, mely idegenül állott a kor nagy mozgalmaival és törekvéseivel szemben. Az impozáns skolasztikus „summá"-k és a csodálatos gótikus katedrálisok nem is náluk, hanem főleg francia földön jöttek létre. Űjszilvesztrinus, celesztinus, olivetánus ágak a régi benedeki törzsön Itáliában Az eddigiek során szomorúan szemléltük, hogy a feudális világba beágyazott régi olasz monostorok s azok „fekete szerzetesei" szinte kivétel nélkül a romlás felé haladtak — a következőkben mégis rámutathatunk arra a vigasztaló és örvendetes jelenségre, hogy Szt Benedek regulája erre a korra is hatott s meghozta értékes gyümölcseit. Itáliában ugyanis a XIII. és a XIV. században is sokan voltak olyanok, akik a társadalom, az Egyház és a szerzetesség elvilágiasodása közepette is meglátták a magasabb, a nemesebb eszményeket s azok követése terén a Regulát választották útmutatónak. Imádságos és önmegtagadó, gyakran önsanyargató életükkel nemcsak saját erkölcsi tökéletesedésüket szolgálták, hanem a földi, az érzéki gyönyöröknek hódoló világ elé is követésre méltó példát állítottak. Korunk ezen mozgalmát Szt Szilveszter (1177—1267) nyitotta meg, aki jogi és hittudományi tanulmányai után pappá lett s csak élete derekán tért át az önmegtagadó remete életre. Kezdetben a grottafucilei remetekolostorban lakott, honnét aztán Montefanóra költözött. Élete végén már 430 követője élt 12 kolostorban. A Szt Benedek Regulája s a böjtöt és szegénységet különösen hangsúlyozó konstitúciók alapján szervezett kongregáció 1247-ben kapott pápai jóváhagyást. Alapítójuk halála után a szilvesztrinusok mindjobban a cenobitizmus irányában 506