Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

IX. Fejezet - Korunk — a XIX. és XX. század — bencés élete: succisa virescit

rendtársai kívánságaival szemben. 1845-ben az összes rend tag ok választása alapján nevezte ki Sárkány Miklóst bakonybéli apáttá, 1848 májusában pedig — amikor a forradalom hatására kérdésessé vált a rend fönnmaradása — káptalanra hívta őket öszsze. Mivel azonban úgy érezte, hogy azok a főapát jogkörét szűkíteni, a magukét bővíteni törekszenek, kormányzása következő 17 évében több káptalant ő sem tartott s a megürült tihanyi és dömölki apátságok betöltését is elhanyagolta. így nemcsak az ország, hanem a rend kormányzásában is újra az abszolutizmus nyomasztó kora következett. Elvi szempontból azonban már ebben az időben is volt fejlődés. Róma ugyanis Szcitovszky János esztergomi érseket a magyar bencés kongregáció megvizsgálására utasította, amit mint apostoli vizitátor 1855 szeptember 30-tól október 3-ig végzett el. A Regula, pápai dekrétumok és az 1836. évi káptalani határozatok alapján állította össze azokat a statútumokat, melyek nyomtatásban is megjelentek, s a kongregáció alkotmányát is tartalmazták. Az új statútumok értelmében a rend feje a főapát, aki 3 évente káptalant tart és vizitálja a rendtársakat. A káptalanon kötelesek megjelenni a főapát elnöklete alatt az apátok, a pannonhalmi elöljárók, a rendházak főnökei, továbbá Pannonhalma, az apátságok, a rendházak és a plébánosok 1—2 választott képviselője; rajtuk kívül azonban a többi rendtárs is megjelenhet ott. Az apátokat az ünnepélyes fogadalmas rendtársak által ajánlott 3 személy közül a főapát, a főmonostori perjelt a főapát által jelölt 3 személy közül a rendtársak választják. Az utóbbi állása azért oly jelentős, mert rangban a kongregációnak ő a második tisztségviselője, aki közvetítő a főapát és a kongregáció tagjai között, a főapát akadályoztatása esetén vezeti a káptalan tárgyalásait, széküresedés idején irányítja a rend életét. Azokat a kisebb ügyeket, melyek — pl. novíciusok fölvétele, növendékek fogadalomra bocsátása — nem kerülnek a káptalan elé, a főmonostori konvent tárgyalja meg és dönti el. Ezeket a rendelkezéseket nemcsak megvalósította, hanem tovább is fejlesztette Rimely utódja, Kruesz Krizosztom főapát, ö 3 évenként rendszeresen megtartotta az egyetemes káptalanokat s a megüresedett apáti székeket a kongregáció többségének óhaja szerint töltötte be. A per j elválasztási eljárást a főapáti és apáti székek betöltése módjára változtatta úgy, hogy a rendtársak által jelölt 3 személy közül nevez ki a főapát. A különbség az volt, hogy a főapátok és az apátok választása -877