Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

IX. Fejezet - Korunk — a XIX. és XX. század — bencés élete: succisa virescit

Ennek megfelelően a kongregáció a főapátságból és a tőle füg­gő 3 (bakonybéli, tihanyi, dömölki) apátságból állott. Szerve­zete erősen centralizált volt a az első főapátok: Novák Krizosz­tom (1802—16), Kovács Tamás (1829—41), Rimely Mihály (1842—65) ezen túlmenőleg is igyekeztek hatáskörüket kiter­jeszteni. A Regula apátjának teljhatalmával törekedtek kor­mányozni nemcsak a pannonhalmi főmonostort, hanem az egész magyar kongregációt is. Meggyőződésük szerint a kongregáció apátságai a főapátság fiókapátságai voltak, a rendtagok vala­mennyien a főapátnak tettek engedelmességi és Pannonhalmá­nak stabilitási fogadalmat. Az így kialakult „Pannonhalmi Szent Benedek-rend" alkotja a bencés rend magyar kongregá­cióját. melynek elnöke a mindenkori pannonhalmi főapát, aki közvetlen joghatóságot gyakorol az összes rendtagok fölött. Az első főapátoknak ez, az 1746/47. évi királyi rendelkezé­seket is figyelmen kívül hagyó fölfogása és eljárása erős el­lenmondást váltott ki a rendtársakban. Ha a főapátok követni igyekeztek a Habsburg-uralkodók politikai abszolutizmusát, a rendtagok többsége a kor demokratikus eszméi iránt lelkese­dett s azokat akarta megvalósítani a rend szervezetében, kor­mányzásában is. Ezekből az ellentétes fölfogásokból természet­szerűleg küzdelmek alakultak ki, míg aztán — főleg Kru esz Krizosztom főapát (1865—85) bölcsessége folytán — az ellen­tétek kiegyenlítődtek s kialakult a magyar kongregáció mai al­kotmánya. A mondottakat a következő események világítják meg. Az egyébként aszketikus fölfogású Novák főapát autokrati­kusam önfejűen irányította a rend életét. Bakonybél, Tihany, Dömölk élére nem nevezett ki apátot, káptalant nem hívott össze s minden tisztséget egyéni belátása szerint töltött be. A korábbi főigazgató a rendtársakkal nem atyai, hanem katonás, parancsnoki lelkülettel rendelkezett. Ezért írta neki tán legna­gyobb jóakarója és támogatója, Somogyi János államtanácsos 1808-ban: „Ugyan mért keménkedik a Méltóságos Űr? és mért használja hatalmát mások kétségbe ejtésére? . . . Ezelőtt 50 esz­tendővel lehetett volna ily hangból beszélni, de most már csak szeretettel lehet kormányozni." A főapát azonban hajthatatlan maradt nemcsak a rendtár­sak, hanem a kormányhatóságok irányában is. így történt, hogy 1811 elején Kurbély György veszprémi püspök királyi biztos­ként vizsgálatot indított Pannonhalmán. Ennek során a főapát­tal Pannonhalmára hívatta a kongregáció vezető egyéniségeit — notabiliora individua — és szeptemberben káptalant tartott -874

Next

/
Thumbnails
Contents