Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

IX. Fejezet - Korunk — a XIX. és XX. század — bencés élete: succisa virescit

Ezzel a szocialista gazdasági rendszer korszaka kezdődött meg. Természetes, hogy mind az 1848-as, mind pedig az 1945-ös rendelkezések az Egyházra, annak birtokaira is vonatkoztak s így annak is alkalmazkodnia kellett a változott anyagi és társadalmi viszonyokhoz. Az állam és az egyház viszonya a XIX. és XX. században A magyar katolikus egyház erkölcsi tekintetben nehéz viszonyok közé jutott korunkban. Bár a XIX. század első felében uralkodó konzervatív abszolutizmus szívesen igénybe vette, gyakran el is várta az Egyház politikai támogatását, mégis görcsösen ragaszkodott a jozefinizmus etatista egyházjogi fölfogásához és eljárásához. Rómának szinte semmi szerepet sem juttatott a Monarchia és azon belül hazánk katolikus egyházkormányzatában. Bécsben nevezték ki a főpapokat, ott állították össze az egyházfegyelmet és a papnevelést meghatározó utasításokat, ott revideálták a pápák, püspökök és zsinatok rendelkezéseit s a „placetům regium" nem az Egyház, hanem az Állam érdekeit szolgálta. Jellemző esetként említhetjük, hogy amikor 1822-ben állami fölszólítás alapján ülésező pozsonyi nemzeti zsinat elkészült munkájával, a bécsi kormány nem engedte meg, hogy a határozatokat jóváhagyás végett Rómába terjesszék s azok publikálását is megtiltotta. A 30-as évektől kezdve egyre erősödő liberalizmus szembehelyezkedett ugyan az állami abszolútizmussal, de az egyházi tekintélynek is elvi ellensége volt. így amikor a liberális eszmék az 1848-as forradalmak révén Magyarországon is győzedelmeskedtek és uralomra jutottak, az alkotmányos magyar állam részéről csak erősödtek a támadások az Egyház, annak tanai és intézményei ellen — ha nem is olyan mértékben mint azt a francia, spanyol és olasz történetben láttuk. Az 1848-as törvények a katolicizmusnak nemcsak államvállási jellegét szüntették meg, hanem a protestáns vallások számára biztosított autonómia előnyeit is megtagadták tőle. A liberális politikusok 1848-ban és 1867 után egyaránt tudatosan törekedtek arra, hogy a hatalmas egyházi birtokok és alapítványok, valamint a túlnyomóan katolikus elemi, középés főiskolák az állam fölügyelete, illetőleg rendelkezése alatt maradjanak, a főpapi kinevezések a király főkegyúri jogát gyakorló kormánytól függjenek. Pedig ez a magát vallásilag indifferensnek tartó állam akkor már mindjobban az egyházellenes, a szabadkőműves szellem irányítása alá került. így ért54 Szent Benedek fiainak II. 865