Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VI. Fejezet - A bencés szerzetesség hanyatlása és a pápai reformok a gótikus későközépkorban

ban kiépítette a szaracén s német katonákon és olasz hivatalnokokon alapuló és erősen központosított monarchiáját, hogy németországi kormányzásának az legyen a mintája és anyagi alapja. Ezzel a tervvel a leghatározottabban szállott szembe IX. Gergely (1227—41), mert jól látta, hogy annak megvalósulása nemcsak Róma és a pápai állam birtokát, hanem a pápaság függetlenségét is veszélyezteti. Az így kialakult harc folyamán a pápa 1227-ben kiközösítette a császárt, az viszont Rómából űzte el a pápát. Utóbb ugyan megbékültek, de mivel az érdekellentétek nem simultak el, a harc tovább tartott, s a pápa újabb kiközösítéssel sújtotta az egyházi ügyekben is önkényesen rendelkező császárt. IV. Ince szintén szeretett volna megbékülni, de II. Frigyes tovább haladt célja felé. Ezért a Lyonba menekült pápa s az ott összegyűlt egyetemes zsinat 1245-ben uralkodásra alkalmatlannak és trónfosztottnak nyilvánította a császárt, aki 1250-ben váratlanul meghalt. Hogy a pápaságot fenyegető hasonló veszedelemnek elejét vegye, IV. Orbán és utóda, a francia IV. Kelemen II. Frigyes természetes fiával. Manfréddal szemben IX., Szt Lajos francia király testvérét, Anjcu Károlyt részesítette előnyben s pápai hűbérként őreá ruházta a nápoly—szicíliai királyságot. A 15 éves harc után a hatalmi kérdést eldöntő csatában Manfréd életét vesztette, II. Frigyes 16 éves unokáját, Konradint pedig Nápoly piacán 1268-ban lefejeztette Károly. A hosszú küzdelemnek az lett a vége. hogy az 1282-ben rendezett Károly-ellenes vérfürdő, a „szicíliai vecsernye" után Szicíliában Konstanza leányának házassága révén az aragón dinasztia alakította ki hatalmát, Nápolyban pedig az Anjou-család szilárdította meg uralmát. Természetes, hogy ezekben a küzdelmekben az ellenfelek minden rendelkezésükre álló eszközt igénybe vettek s nem voltak tekintettel a bencés apátságok egyéni, ellentétes érdekeire sem. Ebben a vonatkozásban igen fontos szerep jutott az ősmonostornak, hisz a cassinói „birodalom", a „Terra Sancti Benedecti" 2 hercegség, 20 grófság, 240 várkastély, 440 falu, 336 majorság, 23 kikötő, 4'püspökség, 1662 templom lazább-szorosabb kapcsolatát s erejét jelentette. II. Frigyes a széles síkság fölött uralkodó Montecassinót elfoglalta, a szerzeteseket eltávolította s a kolostort várrá alakította. Az ő és utódai uralkodása alatt kifosztott apátság valóban a „latrok barlangjává" lett. A század apátai közül kiemelhetjük Adenuljot, aki 1212-ben még ma is fönálló imaszövetséget kötött a magyar főmonostor504